A félelem után

Amint ledőlt a bálvány, ártalmatlanul fekszik előtted, amitől féltél, újabb próbák várnak rád.

Nem elég, hogy egy világ dőlt össze, a félelem, mely e világot összetartotta benned, elpárolgott, a benned lévő aspektusok, melyek e világ részei voltak és ebből táplálkoztak, egyesült erővel rontanak rád.

Nem szabad megijedni.

Ha egy félelem sokáig fennáll, létrehozza az egyensúlyt. Jobban mondva bölcsességed létrehozza neked a túlélés lehetőségét azzal, hogy körbevesz, hogy stratégiákat ad a kezedbe és alszemélyiségeket hoz neked benned létre, melyek megvédenek a külvilág gyötrelmeitől. Ideig-óráig ez rendben is van.

Ha éppen bombáznak feletted és Te egy ilyen alszemélyiségeddel tudsz beszélgetni, aki figyel rád, meghallgat és szeret téged, máris gyorsabban telnek a halálfélelem percei, közelebb a túlélés reménye.

De amikor a bombázás már a múlté és még Te mindig ebben ragadva magadban beszélsz a már ott sem lévő másikhoz, az már nem oké.

Amikor a félelem elmúlik, hirtelen lehull a hályog a szemedről és itt dől el, hogy merre mész tovább.

Nem fog tetszeni amit látsz, ez biztos. Mindent látni fogsz, amit emiatt a félelem miatt cselekedtél vagy nem cselekedtél, az egész szemétdombot.

Te hoztad létre, ezt tudod. El tudod-e fogadni anélkül, hogy magadat vagy a másikat büntetnéd, okolnád, vagy magyaráznád a bizonyítványodat? Ne ess bele a csapdába, mert aki magyaráz, az ebből élt, egy aspektus, akit Te hoztál létre, hogy téged szorult helyzetedben támogasson. Nincs már helye melletted, de kapaszkodik. Mondja a magáét, "mert akkor ő és ott és akkor és nem tehetsz róla, ő a hibás .... blablabala". 

Résen kell lenni, a megszabadulás vár rád, ha ezekkel az utolsó démonokkal szembe tudsz nézni, és a helyükre tudod őket küldeni. Légy erős önmagadban és ne add át megint az irányítást, most már Te vagy a főnök.

Még egy nehezebben látható, de a mélyben finonam működő mechanizmus is a múlthoz köt, a félelemmel átitatott múltadhoz, és ez az ellenállás. Ez is védekezésképpen jött létre, mégis megakadályozhat abban, hogy változz, hogy szabadon áramolj az élettel és ne legyenek elvárásaid a hogyanokkal és miértekkel szemben.

Figyeld csak meg, hogy hol állsz ellent valaminek, vagy valakinek. Ha félsz valamitől, öntudatlanul is elfordulsz tőle, még véletlenül sem mész arra, ahol találkozhatnál azzal a félelemmel, nem adsz magadnak esélyt arra, hogy a félelem elpárologjon. Tehát, arra kell menni most már tudatosan, ahol a félelem árnyékát érzékeled. Igen, pontosan arra, mert ott vannak még azok a határaid, amiket tágítani célszerű és ahol még inkább önmagad lehetsz.

Ez lehet bármi. Ha félsz attól, hogy egy állás majd leszereli a spiritualitásodat és ettől Te beállsz a sorba, birka leszel, akkor vállalj állást. Ha attól félsz, hogy nem kellesz a pasiknak, mert már idősebb vagy és súlyosabb a kelleténél, döntsd el, hogy pedig Te tudatosan törekszel egy párkapcsolatra. Ha attól félsz, hogy a barátnőddel összeköltözve megromlik a kapcsolatotok, költözz vele össze.

Mi értelme félni? A félelemben eltöltött idő gyakorlatilag nincs. Amnézia, felesleges és fájdalmas. Amitől félsz, az legtöbbször csak a Te fejedben van. Ezért tegyél, hogy ezt megtapasztalhasd. Ha így van, akkor jó. Ha mégsem, akkor elfogadva a tanítást mondhatod, hogy mégiscsak intuíció volt és nem félelem.

Nehogy azt hidd, hogy ez nekem könnyű. Az elején tartok, de jól esik leírni mindazt, amire időközben rájöttem magammal kapcsolatban. És most először gondolom azt, hogy ez nemcsak nálam van így.

Felkutatni a félelmeinket, belenézni minden szürke sarokba, hogy van-e ott még valami ... ez nagyon fontos. Nincs is ennél fontosabb. Mi értelme van egy félelemben eltöltött életnek, ha nem az, hogy kiszabadulj és megtanuld kezelni.

És amikor már elmondhatod magadról, hogy nincs olyan szituáció, ember, vagy tapasztalat, amitől Te úgy félnél, hogy azt nem tudod kezelni, akkor valóban ÚJ EMBERRÉ váltál, akinek sejtjeiben a BIZALOM működik, mely egyben egy másik neve ISTENNEK.

UI: Még egy elmetrükk van ám ... a félelem a félelemtől, az az állandó és szinte spiri körökben általános "jól csinálom-e?" "eléggé tudatos vagyok-e éppen?" félelemről beszélek, ami könnyen fogva tarthat. Kit érdekel, le...om. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy mit nem, ezzel is szembe fogok nézni, bár néha fájdalmas a kritika pont azoktól, akiktől nem várnád. De kinek és mit kéne bebizonyítanod? Senkinek nem kell semmit bebizonyítanod, ez a lényeg. 

ÉLNI FÉLELEM NÉLKÜL ÖNMAGAD ISTENISÉGÉBEN, KELL ENNÉL TÖBB?

ChE

Mélységek és magasságok

Ez az év már most megmutatta, hogy valami nagyon új kezdődik.
Magasságok és mélységek váltakoznak, leginkább a megértésben és a cselekvésben.
Már nem ránt magával és nem szállok el ... figyelek és vagyok.
Mégis köszönöm az ajándékot, ami elhozta a megértést.

Levált rólam a múlt, hosszú folyamat eredményeképpen.

S miközben gombolyítottam az összekuszálódott szálakat mély bepillantást nyertem a karmaként ismert egyszerű törvény apróbb részleteibe.

Anyai ágon és apai ágon is felsejlettek a félelmek és az árnyak, melyek egészen hozzám, belém vezettek. Hogy a szülők által meg nem nyert csaták helyei rajta vannak a gyermek térképén, s jól teszi, ha ezeket a csatákat számba veszi, megismeri és feltérképezi.

Nekem már nem segítenek ebben az élők, de a halál sem akadályoz meg benne.
Mint sajátos családállítás résztvevőjeként belemegyek anyám érzéseibe és legfélelmetesebb élményeiben és egyben életének sarokpontjaiban ott vagyok vele. Meg nem született felmentő seregként beszélek hozzá és bíztatom.

Belenézek az életükbe, vajon hol és mit szerettek volna másképpen csinálni, és ki akadályozta meg őket ebben. Mely pontokon érezték azt, hogy kisiklott az életük, és mikor azt, hogy sinen vannak.
Érdekes kérdések, nekem magamnak is felteszem őket, s közben látom a mintákat, melyeket kaptam, örököltem és mely minták meggyógyítása, átformálása segíthet azoknak, akik majd utánam jönnek.

Nehéz erről beszélni, mert a megértés rövidebb mint egy pillanat és a részletek csak nekem fontosak.
De a tudás, hogy a legtöbb sérülést és ezzel együtt a betegségek nagy részét a félelem okozza, itt van. Már tapasztalat. Erősödik a megértés és az együttérzés.

...

Arra biztatlak, kedves olvasóm, hogy keresd fel szüleidet, ha még élnek és beszélgess el velük életük nagy örömeiről, sorsfordító élményeiről és igen, kudarcaikról. Mit tettek volna másként személyes életükben és minek örülnek így utólag, hogy megtették, vállalva a kockázatokat és a veszélyeket is.
Ez nem nekik fontos, hanem elsősorban neked. Hogy tudd, milyen fonalon ereszkedtél le ide, a Föld nevű bolygóra, s hogy milyen mintázat az, amiben élsz és halsz. Tudd, hogy nem vagy azonos ezzel a hálóval, csak belekerültél, s ha tudod, hogy mit kaptál az őseidtől, könnyebb lesz azt is megtudnod, hogy miben vagy más, miben hoztál újat. Amikor rálátsz az egészre, már nem botladozol a szálakban, hanem képes vagy gyönyörködni a mintázatokban.

...

A félelem korában születtem. A modern kor még mindig a félelemről szól, egyenként és együtt is fél az ember, mert van neki mitől. Még istenétől is fél, fél a szegénységtől, a bankoktól, az időjárástól, a katasztrófáktól, a betörőktől, a politikai helyzettől, a gazdasági válságtól, a betegségtől, a haláltól, a háborútól, az ördögtől, végeláthatatlanul sorolhatnám ... A nemzetek félnek a kihalástól, az lemaradástól, nyelvük elszegényedésétől, történelmük félreértelmezésétől stb. stb. És akkor még az apró, kis félelmekről nem is beszéltem, amik pedig az élet velejárói, a "mit fog mondani, ha meglát" és "szeret-e ő is" világtörténelmi kérdéseiről, amik legalább olyan félelmetesek adott pillanatban mint a 3. világháború gondolata.

Nekem elegem van ezekből. Vége.
Én részemről befejeztem a félelmekkel való együttműködést.
Mostantól BIZALOM van.
Csak és kizárólag.
Önbizalom és BIZALOM abban, ami van, aki vagyok.
Bármi történik, bízom. Nem hitről beszélek, hanem bizalomról.
Arról, hogy minden, ami történik, engem szolgál és értem van.
Ha nem értem még, akkor is.
Ha felsejlik bármely félelem, előhívom és a szemébe nézek.
Ha nem jön elő, mert csak árnyék, akkor átfordítom bizalommá.
Ilyen egyszerű, neked is menni fog.
Egy titok van még mielőtt ide elérsz.
MEG KELL TALÁLNOD A FELTÉTEL NÉLKÜLI BIZALOM körét magadon belül.
Tudom, hogy sikerülni fog.

...

Még valami.
Bevillant egy pillanatra ennek az egész vetített világnak a legnagyobb huncutsága,
de olyan élesen, hogy nevetnem kellett.
Éppen a zuhany alatt álltam, vicces volt.

Az a helyzet, hogy már minden készen van.
Te csak álmodod az egészet, hogy eljutsz A-ból B-be.
Minden egyben benned van és nem mész Te sehova.
Egy ponton megsokszoroztad magad, részeidre váltál, de minden egyben van, csak számodra eltolva az időben. És tökéletes a vége, tökéletes a kezdete, minden a legnagyobb rendben van ... az utazásod egy óriási illúzió, de korlátozott nézőpontod miatt most még csak részleteiben ismered a teljességedet, de amint ez kiszélesedik, ráláthatsz egyben önmagadra ... és látni fogod, hogy az elkülönülésed csak illúzió. Soha nem szakadtál le és nem hiányzik semmi.
MINDEN EGYBEN VAN.

Hát ez van.
Magamat szórakoztatom a múltamban való utazgatással ... de azért még nyomozok, hogy miért is vezet erre az a nemlétező út és hogy milyen hatással lehet mindez a körülöttem élőkre ... akik ugye nincsenek rólam leválasztva ... én azt csak gondolom.


UI: Minden átfordulóban van ... és nem félek leírni akár butaságokat ... nagy változások idején nem csoda, ha az ember kicsit zavarossá válik ... majd letisztul az, aminek le kell. ;)

FK