Sebződhet-e a lélek?

Talán nem, nem igazán.
Mert ha igen, akkor mélyről jövő erők kezdik el azonnal helyreállítani.

De mégis néha azt érzem, hogy ha a lélek nem is sebződött meg bennünk, emberekben, az egyensúly nagyon is billeg és már a legszélső határokig kileng.
Talán a földrengés is ezt mutatta.
Talán a sok-sok fiatal tehetség korai halála is ... nem tudom.

Egyet tudok, nemcsak a személyes életemben kellenek új alapok, de társadalmi szinten is, mert ha így megyünk tovább, nem sok jóval kecsegtet bennünket az ég.

És legyen bár tavasz és virágok illata száll a szélben és nagyon jól magamba tudok feledkezni és élvezni a létezést, azért talán van még itt némi dolgom ezzel, amit jó pár évvel ezelőtt leírtam.

Újra elolvastam és ma is vállalom: A női lélek sebe.

Szerinted?

A teremtés tüzében égek

A teremtés tüzében égek,

lábam alatt férgek,

fejem felett a Hold,

éjszaka volt,

mikor teremtettél.

Lelkembe lángot Te leheltél,

utamra Te küldtél,

ígértél csillagot, százat,

kaptam itt lenn szemet, szárnyat,

csak azt az egyet nem,

soha, soha,

kiért érdemes elviselnem

e csorda

csörtetését körülöttem.

Add, ó add őt nekem!

Nélküle éhezem,

a friss víz poshadt,

a hajnal hideg,

nélküle itt lennem mondd,

mi éri meg?

Csak egy bólintás,

csak egy dal, egy ének,

egy fuvallat a messzeségnek

a titok, mely szívét nyitja,

s nem űzi többé vissza,

s tőlem el.

Ó uram, énekeld el!