Vajon létezik-e több az őszinteségnél, amit egyik ember a másiknak adni tud?
Azt mondod, a korai őszinteség gyilkos erő.
Tévedsz.
Őszinteségen nem a másik helyzetének, küllemének, vagy jellemének megmérettetését értem.
Nem "észbéli dolgok" szavakká formált össze-vissza kenését a másikon.
Hanem a tiszta, minden zavaró gondolattól mentes valódi teret, melybe beleengeded, melyben megfürdeted a másikat.
Szeretek fürödni, talán ez az egyetlen szenvedélyem.
S ahol egy ember fürdik, fürdik a másik is.
Mert egymásban fürdeni csak együtt, egyidejűleg lehet.
Vannak természetes, soha vissza nem térő és egyedi alkalmak, amikor ez magától megtörténik.
A születés utáni arany órában.
Az örök szerelemre eszmélés első másodpercében.
A halál megnyugvással való elfogadásában.
Végtelenségedre ébredésed első másodpercében.
Tárd ki a kapukat, fürödj és fürdess.
Ez az élet apró ajándéka.
Bölcsen élj vele s általa.
