Adj nekem sötétséget és én tudni fogom, hol a fény ...

 Régen szólaltam meg ezen a felületen, de most nem hallgathatok.

Azok után, ami a médiában zajlik és az emberi fejekben, nem mehetek el szó nélkül.

Sajnos a bántalmazás kultúrájában élünk és ahelyett, hogy történt volna ezzel kapcsolatban bármi fejlődés az elmúlt évtizedben, nem történt semmi.

Pedig.

Pedig lehetett volna tenni, nagyon is sokat.

Rengeteg program, pénz és támogatás jött nyugatról, ami pont ezt célozta volna, felzárkóztatnia a szociális szférát és a pedagógusokat szívben, tudásban, technikákban. 

Nem ez lett. Sok pénzt elfolyt, mert nem volt meg hozzá az akarat. A politikai akarat.

.

Könnyebb a sötétséget táplálni, mint a fényt.

Tudom, és ez szomorú, hogy ez megy a kezdetek óta és nincs változás.

.

De, nem szabad csüggednünk.

Mert most esnek ki a csontvázak a szekrényekből.

És az emberek ébrednek, igen, ébredeznek.

Felháborítónak tartják, ha gyermekeket sérelem ér és ki is merik mondani.

És ez nem politika.

Ez emberség.

.

És nincs olyan titok, ami fényre ne kerülne előbb, vagy utóbb.

Jaj a hatalmasoknak és jaj a segítőiknek!

Nem én mondom, én csak leírom.

.

A korszellem mondja, a fény üzeni.

.

"Adj nekem sötétséget és ÉN TUDNI FOGOM HOL A FÉNY."

.

Mert aki most elbukik, örökre bukik el és aki felemelkedik, teremthet esélyt 

a jobbra, az igazabbra és a fényesebbre.

De jaj azoknak, akik elárulják, vagy csapdába csalják.

Kritika lepereg, golyó által sebezhetetlen és megkapja a ÉRZŐ TEKINTETET.

.

Mert elég volt és VÉGE VAN.

.

Vége a sötétségnek, eljött a fény ideje!

Íme az ember, aki felébredett!

Íme az asszony, aki támogatja!

Íme a gyermek, kinek könnyeiből ima születik.

Térj meg ezért ahhoz, aki vagy és vedd fel páncélod, dobd el fegyvered, jövünk utánad, a fény van veled.

Halleluja!

.

Mindenek ura, az oroszlán tekintete követ téged

Rád ismer, mielőtt magadra ismernél

Kihív a sors önmagad ellen is

Mégis haladsz és viszel magaddal

Nem maradok le, hiszen veled szolgálok

Hova tartunk nem kérdezem

De látok nagy felleget, mögötte fényességet

Görbül a tér, az idő suhan

Együtt leszünk együtt hamarosan

mindannyian

.

Beleveszni a hangokba

Lehet.

Igen, ez az élményem és ez egy régi-új felismerés.

Új tapasztalat, hogy nyitott szemmel is képes vagyok beleveszni a hangokba, melyek körülvesznek.

Először csukott szemmel, sötétben, fülhallgatóval a fülemen jött szinte véletlenül ez az érzés.

Kedvenc zene, jó hangerő és teljes elnyelődés. Persze kellett hozzá egyfajta érzelmi töltet is, de a zene egyszerűen csak vitt magával, éreztem a testem minden porcikájában ...

Ezután az élmény után már tudtam, éreztem, hogy ez egy rés, ahol ki lehet jutni oda, arra a másik síkra, a csendbe, ahol lehet egyszerűen csak LENNI ... 

Aztán élő zenével is ment, és ahogy rezgett a hang, rezgett a testem is. Itt már az energiák tánca is bekapcsolódott és volt, hogy magasra repített.

Most ehhez a folyamathoz hozzákapcsolva tudatosan is a figyelem erejét, már értem, hogy nemcsak zene lehet az a hang. Akár zaj is, vagy madárfütty, vihar szele, fűnyíró hangja - lehet a fülnek bármilyen idegesítő. Mindegy.

Mivel sok zenét hallgatok, néha magától is megszólal valami a fejemben. Becsúszik a csendbe, az elme szórakoztatja így magát. Az külön izgalmas, hogy általában jól tükrözi az aktuális történések lényegét ... de ezt most hagyjuk. 

A legnehezebb, hogy ne halljam, amikor nem akarom. 

Mert a jelenlétben is megszólal ám, ha akarom ha nem ... és érdekes kísérlet volt, hogy hogyan tudom elhallgattatni. 

Eleinte nem ment, pedig mindent kipróbáltam, mert megjelent a zene a CSEND-ben is, csak úgy bekúszott (a dög :D ) ... és én persze küzdöttem (behúzott a harcba is :D ) gondolatban eltoltam, lekapcsoltam, az énekes száját betapasztottam ... mindent kipróbáltam, de csak akkor szűnt meg ez a belső "zaj", amikor egy másik hangra kezdtem figyelni ... 

és ez a teljes figyelem az általam választott hangra kioltotta a másikat. 

Öröm volt erre rájönni és azóta is "gyakorolom", és innentől nincsen zaj, nincs zavaró szöveg, mert egyszerűen "csak" a figyelem erejével - már nem is hallom.

Kaptam egy új világot. 

Mert hangok mindig vannak -  mindig ott vannak, hogy kiüresítsem az elmémet és valóban FIGYELJEK. 

És ez jó, nagyon jó.

Örülök és hálás vagyok ezért (is).

FK

Átvilágított múlt

Nagyon sok félelmem volt gyerekkoromban.

Féltem a sötétben, féltem egyedül a házunkban, hogy a szekrényből egyszer csak kiugrik valami félelmetes ...

A félelem légkörében nőttem fel, ezt szívtam magamba.
Anyám mindentől félt.

Félt a betörőktől, késő este egyedül az utcán, félt a betegségtől, félt a szegénységtől, félt a hirtelen a zajoktól. Nyilván félt még a besúgóktól, a normaemeléstől, a főnökétől, a fekete autóktól, meg azok utódaitól, mert hát abban az időben nem tudhatta az ember, mit hoz nekünk a "szoccialista" jövő.

Nekem szinte állandóan csendben kellett lennem. Ha megijesztettem valamivel, majdnem elájult. Ezért csendes és visszafogott lettem. Tartózkodtam a hangos nevetéstől, a kiabálástól, még az énekléstől is. Így találtam rá legkedvesebb barátaimra, a madarakra, fákra, virágokra, bogarakra, nyulakra, később a könyvekre.

Azóta már értem, hogy mi történt vele.

Nehéz élete kikészítette az idegrendszerét. Édesanyja elárulta, erővel adta férjhez a vagyonért, hogy "jó sora" legyen. De ő akkor másba volt szerelmes.
Ugyan egy év után elvált - ami nagy szégyen volt akkoriban - de az átélt erőszakból, s annak hatásaiból soha nem gyógyult ki. Apám sem tudta kigyógyítani, hiába szerette és volt vele gyengéd és türelmes. 

Ide születtem én, egy sérült női testbe és lélekbe, és nem értettem, hogy mitől kell félni.

Azt gondoltam, hogy biztosan nem látom, nem tudom, amitől félni kell. Azt gondoltam, hogy láthatatlan dolgok vesznek körül, melyek amikor egyedül vagyok majd rám rontanak.

De egyszer, egyetlen egyszer, a legnagyobb félelem közepette, amikor egyedül voltam a sötét szobában, mindenki kiment és én felébredtem, s nem mertem még szólni, kiabálni sem, a sötét ijesztő háttérből kiemelkedett egy színes és fényes kép, egy anya gyermekével ... világoskék és piros színekben.

Nem tudtam, hogy ki ő, vagy miért van ott, csak megbűvölt a jelenléte, a félelem elmúlt, s én megnyugodtam, s lassan, ahogy egyre kisebb lett a látomás, szemem előtt vált apró fényponttá, szépen elaludtam.

Talán 4 vagy 5 éves lehettem.

El is felejtettem az egészet, nem olyan régen jutott újra eszembe ...
S tudom, hogy már akkor is vigyáztak rám.
Csak a félelmeim tolták el tőlem a részeimet.

A félelmek, melyeket a környezet dobott rám, ami az egyetlen lehetséges viselkedési módként lebegett körülöttem.

Hallgasd a zenémet!

Na nem én szereztem, de az inspiráció és a tudatosság ÉN VAGYOK.

https://suno.com/@crashingseapunk6472

Áldozathibáztatás felsőfokon

Most nagyon figyelj, mert csak egyszer mondom el.

Nem, a magyar nép nem hibás abban, ami vele történik.

A döntéshozó emberek, akik beleszólhatnának, vagy beleszólhattak volna, akik félrenéztek és cinkossá váltak. Na ők, hibásak.

De az egyszerű emberek, akiket megvezettek és kizsákmányolnak most is, ők nem.

Ez pont olyan, mint amikor az utcán megtámadott áldozatnak azt mondják, hogy "minek ment oda", vagy "miért nem vett fel rendes ruhát", esetleg, hogy miért nem hagyta ott a pi...ba azt a durva frátert.

Ez nettó áldozathibáztatás. 

És megszégyenítés.

Olyanokat írni, vagy mondani, hogy ez kell a magyar embereknek. (Tele van vele a mindjártmegmondommi:)

Nem ez kell. 

Csak nem látnak mást.

Nem tudnak mást, mert elvették tőlük a jogot, hogy gondolkodjanak, hogy értsenek és lássanak.

Mert azzal vannak elfoglalva, hogy megéljenek, túléljenek, robotoljanak gyárakban, a földeken, vagy bárhol másutt. Nincsenek emberszámba véve, te is jól tudod ezt. 

Tovább megyek, tudatosan van leépítve minden csatorna, lehetőség és felület, és közösség, ahol egymással emberi módon lehetne beszélgetni, vitatkozni, mert hát most is félnek odafent, hogy "egy-két magyar összehajol"... 

Nem hibás a választó és nem hibás a szavazó. Aki rájuk szavazott, nem hibás! Tévedett, az lehet.

MINDIG MINDEN FELELŐSSÉG A HATALMAT GYAKORLÓKÉ! 

TÖRTÉNELMILEG ÉS GYAKORLATILAG IS!

AHOGY A DICSŐSÉG IS az övék, HA JÓL ÉLNEK VELE ÉS VALÓBAN A NEMZET JAVÁT SZOLGÁLJÁK.

Ahogy esnek ki a csontvázak a szekrényekből, máris jönnek az áldozathibáztató kommentek. Akik azt mondják, hogy a szavazók azt kapják, amit akartak.

A LOPÁST AKARTÁK?

A HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉST AKARTÁK?

A DESPOTIZMUST, A KÉPMUTATÁST, AZ ÖRÖK ELADÓSODÁST akarták?

Ezzel a gondolatmenettel mondhatjuk Jézusról is, hogy minek ment oda?

Ő tehet róla, hogy keresztre feszítették, menekült volna el ...

Vagy hazudott volna, állt volna be a farizeusok közé, vagy tört volna hatalomra. Megtehette volna, népszerűsége lett volna hozzá ...

Nem, a "nép, az istenadta nép"-nek nem az a dolga, hogy tudja, mit kell a csúcson, a hatalom csúcsán csinálni, mert akkor nem ott lenne, ahol van.

Az az elitek dolga, ezt hívják munkamegosztásnak.

Az egyetlen felelős a mai helyzetért az, aki ezt előidézte.

Itt még az is mindegy, hogy szándékosan, vagy csak tudatlanul és ügyetlenül.

És a történelem helyre fogja ezt rakni, előbb, vagy utóbb.

De hogy a (megvezetett) választó a hibás, meg minden nemzet azt kapja, amit megérdemel.

Nem hiszek ebben.

Minden hatalommal visszaélő ember kapja azt, amit megérdemel. 

Így igaz a mondás és erre felé megyünk.

És hogy ez most miért is fontos.

Mert ezzel az áldozathibáztatással ki lehet ám fogni a szelet a vitorlából. Ez a fajta okoskodás egyszerű energialopás, tömegek visszakényszerítése önmaguk és hatalmuk feladásába.

Pedig a népnek van hatalma, nagy hatalma van.

Egy titka van, az EGYSZERRE, EGY HELYEN, EGY IDŐBEN.

.