Önminta

Az van, hogy nagyon makacs vagyok.
Néhány dologban pedig különösen.
Valamiért a fejembe vettem, vagy inkább beleteremtettem magamnak ide, hogy "önállóan és segítség nélkül" haladok.

"Nagy ég, micsoda badarság! Ilyen nincs! Mindig van segítség és támogatás, mindig. Akkor is, ha nem érzékeled."

Tudom. Viszont ez a gondolat segített abban, hogy leváljak a külső táplálásról, mások mintáiról, az iderakott, kész és nekem "idegen" utaktól.
Hogy ne kövessek senkit - ilyen sincs, tudom - de a "kisénemnek" kellett ez a gondolat.
Ez a minta.
Hogy leváljon, hogy ne álljon le, hogy mindig tovább és tovább haladjon.


Ez az - egyébként lehetetlen gondolat - tartott az utamon, vezetett és vezet tovább.

Ez is egy kulcs.
Felismerhető visszatekintve.
Sok ilyen van még.

Sok-sok valamikor "rossznak" tartott tulajdonságom simul bele utólag a nagy egészbe.
Beleértve a kezdeteket, a körülményeket, a szüleimet és választott "megpróbáltatásaimat".

Minden azért van itt, hogy előre haladva az időben, értelmet nyerjen.
Hogy hajtóerőként szolgáljon azáltal, hogy feszültséget, hogy hiányt generál bennem.

Hatalmas csomaggal érkeztem.
Minden eltolódás, minden egyensúlytalanság, minden érthetetlen eltérés teremtésre hív.

Itt állok a csodák kapujában ...
...

Kétségek nélkül tovább

Ha valaha voltak is kétségeim afelől, hogy vezetve vagyok, már nincsenek.

Visszafelé lapozgattam az időben és valaha volt szövegeket újraolvasva összekacsintok magammal.

Minden előre meg volt tervezve, létre lett hozva.


Érzékelem a mellettem lévő "párhuzamosakat".

Az ébredés módja mindig egyedi.
Én is egy egyedi módot választottam és ebben egy régi-új mintát rajzolok.
A legkisebb-ből indulva a végtelenbe jutottam.
Most visszahozva e végtelent felrajzolom a részleteket.
Részletezek.


Újra, vagy inkább most már jól látom, hogy Van mesterem.

Az alkímia útját választottam.
Eddig is ezen haladtunk, de csak most bomlott ki számomra annyira, hogy értem is.

Eddig ráhagyatkoztam magára a mintázatra, az érzékelést választottam, az érzékeimet.
Az emberi elmémből kilépve az érzékeim vezettek.
Tágabb köröket fedeztem fel kérdések nélkül.
A befogadás és az elengedés által.

Most elértem a pontot, ahonnan visszatekintve mosolyogva látom, ami történt és történik.
A teremtő mintát, önnönmagam mintáját az időben.
Rábízva "másokra" az ébresztésemet.

Köszönöm, hogy vagy.
Köszönöm, hogy vagytok.

VAGYUNK.

HÁLA, HÁLA ÉS BÉKE!

BOLDOG KARÁCSONYT!

BOLDOG NAPFORDULÓ ÜNNEPET!

Alkímia 2. - Feloldódás

Beleolvadni, feloldódni.

Nem kérdezni.
Engedni.

Érezni.

Töltődni.

Szétszórni és szétszóródni.

Odaadni.
Átadni.

Nem várni.
Nem köszönni.

Csak lenni.
Lenni.
.

Átengedni.

Átlényegülni.

Közeggé válni.

Érezni.

Engedni.

Átlényegülni.
Egyben lenni.

Kitágulni.
Beolvadni.
Beleolvasztani.
Kiválasztani.
Átminősíteni.
Kikristályosítani.
Belenőni.
Elengedni.

Nem köszönni.

Tudni.

Érezni.

Változni.

Nőni.
.

Teremtő kérdések

 



 Még 20-30 év ... ?!


És akkor megint jön a kérdés.
Na de mit fogok annyi ideig egyáltalán csinálni?


Már nem akarok elmenekülni, nem várok megmentőt.
Elengedtem a spiri egót, a megmentés és küldetés-tudatot ... a színes-szalagos maszlagokat.
Leváltam a külső táplálásról.
Nem érdekel, amit eddig célnak tartottam. Szinte maguktól tűnnek el az életemből a makyok, a felesleges körök és tevékenységek.
Már nem várom a herceget fehér lovon és nem ábrándozok randikról a fizikaiságban.
Az elmúlt életek felfedezésének izgalma is alábbhagyott, már "csak" figyelek, ha valamit megmutatnak/megmutatok magamnak.
 

Igen, itt vagyok/vagyunk, DE MIT FOGUNK CSINÁLNI!?

Persze, tudom, életben maradni, de valamit ennél bővebben? HM?

Igen, tudom, hogy teremtek.
Érzékelem, ha esetleg öntudatlanul tenném.
Utólag is már észreveszem és tudok nevetni rajta.
Tiszta szívből, elengedéssel.


De, mit fogok csinálni még "10 és utána még 20 évig"?
Jaj!

Már a kérdésfeltevéssel is teremtek?
Tudom.
De már nem ostorozom magam emiatt.
Hogy "türelmetlen, kishitű és alázat nélküli lennék"?
A szart! (Bocs.)

Tulajdonképpen ez a kérdés egyenes következménye annak, hogy kiürült belőlem, amit eddigi életemben magamba raktam. A kívülről kapott sok-sok színes-szalagos elképzelés arról, hogy milyen is lehet, amikor valaki tudatos és felemelkedett. Milyen is lehet a mesterlét.
Maszlag.

Mások követése?
Ugyan már!

Nincs minek és kinek megfelelni.
Szabadság van!

A kérdés már jóval régebben elhangzott itt belül, talán már többször le is írtam, de mostanra értem el azt az állapotot, hogy válasz is érkezett.

És most annyi minden betöltődött ide, hogy húú!
Csak kapkodom a fejem, győzzek benne rendet rakni.

Néhány szó és sok-sok érzés, előző életbeli felvillanások, felismerések, kivel is vagyok én együtt ... stb.stb.
Alkímia, szerelem, utazás, nyelvek, képességek előhívása, érzékelés minden szinten.

Ami "már itt van és még kibontásra vár".


A kérdés tulajdonképpen egy hatalmas potenciálbehívó "teremtésnek" bizonyult.
Így utólag.
Pont mint a szerelem esetében.

Ha hiány van és az tiszta ... nem fertőzi az ego "úgyisjobbantudommikellneked" akarata, feltöltődik potenciálokkal.

Ami kiürült, most újra megtelik lehetőségekkel.

És hogy mit is fogok csinálni?

Hát, unatkozni nem fogok, az biztos ...

A megértés szikrái - Teremtés 1.

Nem könnyű észrevenni saját teremtéseinket az időben.

Mindig teremtek/teremtünk.

A Teljesség állapotában létezve teremtéseim szinte azonnal megjelennek világomban.

 

Van egyfajta ritmus, mellyel segíteni lehet a megvalósulást.

Tudni nem, de érezni lehet.

Ahogy a hullámok elindulnak, lehet azokat erősíteni, de tompítani is.

Lehetséges akadályokat állítani, ami szétviszi az energiákat. És maga az eredmény nehezen felismerhetővé válik. De azért ott van, csak széttöredezve, utólag mozaikszerűen összerakva lesz újra egész.

A tudatban benne van minden egyes teremtő mozdulat, szándék.

Mindenre "emlékszik". Jobban mondva - nincs is emlékezés, lenyomatok vannak, melyek egyidejűleg vannak jelen.

A teremtéseink látszólag az időben futnak, de ez csak a közeg, ahol kibontódnak.

Teremtéseink már megvannak - nevezhetjük őket potenciáloknak is - az idők kezdetétől.

A "mindent lehet" és a "mindent szabad" mátrixában léteznek.

Behívhatóak és kibonthatóak.

Amikor Teljes vagy, ezeket a dimenziókat érinted.

Eggyé válsz e potenciálokkal, a MINDEN AMI VAN testeddel.

És behívod azokat világodba, ide az időbe, az anyagba.

Amikor megjelennek az első látszólag "idegen" történések a világodban, irányuk szerint tartod azokat szerencsének, vagy szerencsétlenségnek.

Ha nagyon merev a világod, szerencsétlenségként jelentkezhetnek, hiszen ezt a merevséget, szilárdságot azonnal elkezdik oldani.

Ha képlékeny és változó a világod, ha benne a "mindent lehet és szabad" gondolata már jelen van, akkor sokkal könnyebb a változás és ezzel teremtéseid is könnyebben kapnak zöld utat az elmédtől és kondícionált énedtől.

Segíteni a megvalósulást ritmusosan lehet azzal, hogy amit e Teljességben éreztél, a következő hullám megérkezéséig tevékenyen segíted az anyagban is. Azaz ennek megfelelően cselekedsz.

Ha nem cselekedsz, akkor is ott lesz az a hullám, csak iszonyú erőt és feszültséget hoz létre, hogy áttörhessen rajtad, az ellenállásodon, vagy a nem-cselekvéseden.

Tisztító viharként tornyosul benned és feletted.

Ezért fontos, és ezért mondják mindig a mesterek, hogy

ÉLJ, LEGYÉL JELEN A SAJÁT ÉLETEDBEN ÉS CSELEKEDJ. 

Mert teremtéseid, melyeket teremtő erőddel behívtál, jól időzített cselekedeteiden keresztül tudnak fizikailag legkönnyebben és legkellemesebb módokon megjelenni.