Önminta

Az van, hogy nagyon makacs vagyok.
Néhány dologban pedig különösen.
Valamiért a fejembe vettem, vagy inkább beleteremtettem magamnak ide, hogy "önállóan és segítség nélkül" haladok.

"Nagy ég, micsoda badarság! Ilyen nincs! Mindig van segítség és támogatás, mindig. Akkor is, ha nem érzékeled."

Tudom. Viszont ez a gondolat segített abban, hogy leváljak a külső táplálásról, mások mintáiról, az iderakott, kész és nekem "idegen" utaktól.
Hogy ne kövessek senkit - ilyen sincs, tudom - de a "kisénemnek" kellett ez a gondolat.
Ez a minta.
Hogy leváljon, hogy ne álljon le, hogy mindig tovább és tovább haladjon.


Ez az - egyébként lehetetlen gondolat - tartott az utamon, vezetett és vezet tovább.

Ez is egy kulcs.
Felismerhető visszatekintve.
Sok ilyen van még.

Sok-sok valamikor "rossznak" tartott tulajdonságom simul bele utólag a nagy egészbe.
Beleértve a kezdeteket, a körülményeket, a szüleimet és választott "megpróbáltatásaimat".

Minden azért van itt, hogy előre haladva az időben, értelmet nyerjen.
Hogy hajtóerőként szolgáljon azáltal, hogy feszültséget, hogy hiányt generál bennem.

Hatalmas csomaggal érkeztem.
Minden eltolódás, minden egyensúlytalanság, minden érthetetlen eltérés teremtésre hív.

Itt állok a csodák kapujában ...
...