Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.
Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!
S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?
Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.
Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.
Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.
Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.
