Ne foglalkozzunk most azzal, hogy "ki" rakta oda, vagy milyen erők erősítették fel ilyen intenzitásúvá, a végére úgyis érteni fogod, hogy ez, jelen esetben, tök mindegy.
Hosszabb idő óta megyek az ösvényen, ami sok-sok kanyarral, de mégis oda vezetett, hogy hálával és szeretettel elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok és megengedjem, hogy mindenféle sorompó, vizsga és feltétel nélkül beáramoljon ide MINDEN RÉSZEM.
A dicső és a dicstelen múlt, a fehér, az arany és a fekete-szürke árnyalatok is. Minden egyszerre, mert ez vagyok, így vagyok teljes.
Az út itt-ott leágazott, finom falatok és isteni tapasztalatok vártak rám, de mennem kellett tovább. Valahogyan a "nem beragadni", vagy inkább a "tovább, tovább" érzése az elején is itt volt, ahogy most is itt van.
Sokan járunk ezen az úton, mondhatni egyre inkább tömegesen. Ki tudatosan, ki öntudatlanul is követve a hívó szót, a vezetést, belső megérzéseit. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy egyre több írás, gondolat és vita jelenik meg az olyan nagyon vágyott "másik" felünk kereséséről. "Spiri körökben" majdhogynem első számú téma lett a "tökéletes társ, az ikerláng kapcsolat" bevonzása, megtalálása, behívása és hasonló témájú cikkek, előadások, kurzusok. Ezekben nem kevés mágia is felüti a fejét, ami szintén az alább leírtakat erősíti, de ezt most hagyjuk. (Amit én kaptam mint módszert annak idején, elolvashatod itt, ha érdekel.)
Néhányan - valószínűleg egyre többen - elértük a kritikus pontot és tömeget, ami a párkapcsolatok hatalom-függőség tengelyen elért és begyöpösödött egyensúlyát kilendítette, és már éljük - ha nem is mindig és folyamatosan, de viszonylag sűrűn merítkezve - a teljességet a másik felünkkel. És itt elsősorban nem a fizikai kapcsolódásokra gondolok, hanem arra, amikor ott belül, benned megjelenik egyszerre két erő (masculin és feminin) s a kozmikus erőkbe ágyazódva, a legerősebb nászban összefonódva táplál téged, az EMBERT.
Ez a Teljesség.
Ez a folyamat hatalmas erőket szabadít fel először az egyénben, majd körülötte a térben is. Úgy látszik, ez már olyan szintekre jutott, hogy az egyensúly érdekében a térben meg kellett jelennie az ellenerőnek, az árnyéknak is. Torz formában ugyan - és ez itt nem elítélés, vagy megkülönböztetés, csak a szellemi tartalomhoz képest egy jelző - de megjelent. Mert hát mi más lehetne egy női ruhában lévő (valamennyire) férfi szakállal, mint paródiája, árnyéka annak az androgün folyamatnak, ami a másik oldalon óriási lendülettel halad előre egyre több emberben.
És azt is látnunk kell, hogy ez Európát érinti elsősorban. A folyamat itt haladt ennyire előre, hogy a felszabadult és kioldódott energiák és azok hirtelen hiánya létrehozta ezt az újabb illúziót, vetített képet ide nekünk, ami a tömegmédia segítségével most éppen lebeg a tömegek feje felett.
Tulajdonképpen ünnepelnünk kellene, mert ez egy olyan jel, amit megértve kicsit fellélegezhetsz, hogy a változás elkezdődött és tart és óriási energiákat szabadít fel, bár még láthatalanul, de mégis előre vetítve a valamikori jövő társadalmát, ahol TELJESSÉGÜKBEN ÉLŐ FÖLDI NŐK ÉS FÉRFIAK EGYÜTT TEREMTENEK ÖRÖMBEN, SZERETETBEN ÉS EGYSÉGBEN.
(Javíthatatlan szentimentális vagyok, mondja itt valaki, de azért neki is tetszik az üzenet, átmegy ez így is, még ha van is benne némi makyo. Akkor most már jöhet a kávé nekünk .... és valaki másnak még egy szivar :)
"Vedd észre, hogy mindez csak energia, ami egy olyan fókuszpontra mutat az időben és térben, ami fontos és lényeges változások anyaméhe lesz innentől. Innen, a saját idővonaladról nézve lassú a folyamat, de távolabbról, több száz év távlatában jelentős. Ezt majd egyszer látni fogod, addig pedig ünnepelj, ünnepeld magad magadban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése