Majd ha újra nevetünk,
s arcom hajadba fúrom,
érzem tested illatát
s a vágy fülemben dobol
Majd ha fekszünk a réten
nézve a végtelent,
kezemmel göndör hajadba túrok
szemedbe nézve suttogok igent
a kérdésre, mely el sem hangzott
A SZERELEM gyermekei vagyunk, végtelen ritmusban pulzálunk csillagként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése