Az első találkozásom az ezotériával az asztrológia volt.
Ma is emlékszem, ahogyan elkapott a lendület, a szenvedély. Egy vasárnap délután történt, előttem a saját kinyomtatott képletem és én belekaptam egy alapozó, de eléggé részletes könyvbe és csak faltam, faltam.
Olyan volt, mintha nyomoznék, nyomoznék egy általam látszólag jól ismert, de alapvetően mégis ismeretlen lény után. Saját magamat kerestem.
És ahogyan haladtam előre a bolygók helyzetében, a házak rejtelmeiben, éreztem, hogy mégiscsak van valamiféle logika abban, amilyen vagyok, ahogyan érzek. Hogy talán nemcsak múló szeszély vagy viselkedési zavar kínoz, hogy talán abba a női kuszaságba, amiben akkor léteztem, önmagam számára is néha zavaróan, mégiscsak van valamiféle rend, valamiféle olyan elrendezés, ami eddig előttem rejtve volt, mégis mozgatott.
Megdöbbentő élmény volt és én mint a jó kutya, szagot fogtam.
Onnantól beleástam magam e tudományba, de nem módszeresen, inkább intuitív keresésnek nevezném, mert nem a módszer érdekelt, hanem csak és kizárólag én magam. Nem a tudást akartam elsajátítani, hanem a feltételezett tükröt látni egészben, teljesen és tisztán.
Később még egy programot is sikerült kerítenem, mellyel a számolgatás kínjait mellőzhettem, ezzel először előrefelé nézegettem "az időben", de amikor egy hirtelen ötlet erejéig visszafelé forgattam a virtuális idő kerekét és megláttam a horoszkópomban azokat a jelölőket, melyek apám halálát mutatták a megfelelő időben, megdöbbentem. Bevallom, meg is ijedtem, nem is kicsit. Mert hát előrefelé is gyülekeztek ám a viharfelhők. (Azóta tudom, hogy édesanyám halálát, és párom szülei elvesztését jelölték.) Innentől kezdve ilyen formában nem érdekelt a jövő, nem akartam tudni előre, hogy mi lesz, mi lehet.
Azóta kiléptem a horoszkópomból. Legalábbis az első - vagy sokadik - változatából biztosan.
Sok minden történt azóta, de történetem teljes egészében e Horosz-KÓPIA révén is értelmesen elbeszélhető.
Az utóbbi években átéltem az Uránusz teljes átvonulását az első házamon. Teljesen átalakult az életem és benne én magam. Felfedeztem magamban Lilith fájdalmát és üzenetét, és csak később tudatosodott bennem, hogy a Lilith nevű kisbolygó bizony együttáll a Napommal. Na bumm! Ez volt életem első szakaszának, vagy inkább most már "előző életemnek" fő feladata, hogy ezt az elásott "Lilith-ént" a felszínre hozzam. Hogy a Nőt, aki vagyok, megéljem és ugyanakkor tudatosítsam. Mert minden ez ellen dolgozott, és egy idő után már én magam is.
Hamarosan e Nap-Lilith együttállás újra találkozik a horoszkópomat uraló Uránusszal. Vizsga lesz, vagy valami ahhoz hasonló, vagy egyszerűen csak az, amire várok már egy ideje ... Kíváncsi is vagyok, hogy ez milyen érzés lesz. De azért nem annyira, hogy hagynám, hogy mindez bármire rávesse árnyékát, sőt, tudom, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz, mert az út, amin eddig jöttem pontosan erre készített fel, erre a találkozásra ... és hagyom, hogy mindezt Isten rendezze el bennem ... ;)
És hogy mi az az üzenet, amiért ezt az egészet egyáltalán elkezdtem írni?
Kíváncsi lettem az általános hatásokra, kellett valami, ami érthetőbbé teszi számomra az elmúlt napokban átélt szélsőséges érzelmi hullámzást, és meg is találtam, amit kerestem. Azt, amit magamon átéltem, most megosztom veletek, de előrebocsátanám, hogy nem kell ezzel együtt érezni, vagy együtt gondolkodni, egyszerűen csak azt adom át, ami rajtam ebben a helyzetben keresztül rezgett. Csak engedd át magadon, érezni fogod, hogy neked van-e ezzel dolgod, vagy sincs.
Mint tudjuk, a Szaturnusz belépett a Skorpióba. Ez óriási változást jelent. Az eddigi kellemes "vizsgázgatásról" áttérünk az életközeli helyzetekre, az éles vizsgákra. Ami eddig kellemes és messziről szemlélhető, vágyható változás volt - mert hát a Szaturnusz a kellemes társ és felettébb szellemes Mérlegben tartózkodott - mostantól egészen közeli és anyagba sűrűsödő vizsgahelyzeteket hoz. És ezt nem ijesztésnek szánom, csak hogy értsétek az energiák változását.
Amit eddig kikristályosítottál magadban és közel hoztál magadhoz, az eszmény, vagy a világképed alapja - nevezzük így - megmérettetésre kerül az anyagban. Mert hát az anyagban létezünk, oda hozzuk le mindazt, amit a Szellemi világokban elénk tártak, amit felvettünk magunkba.
Ez egy hosszabb folyamat, szembesítésekkel és fájdalmas felismerésekkel járhat. A Szaturnusz a Skorpióban valóban a szélsőségekig felkorbácsolja a még rejtett és elnyomott érzéseidet a világgal és magaddal kapcsolatban. Vízválasztó abban a tekintetben is, hogy mindent felnagyítva a legmélyebb "pokolba", vagy a legkiterjedtebb mennyországba röpíthet téged, választásaid szerint. E választások ott lesznek/vannak neked a mélyben, várva arra, hogy megmutathassák magukat neked. Szükség van erre, hiszen mi emberek ritkán értjük, még ritkábban érezzük, hogy mi miért is van úgy az életünkben. Kényelmesebb azt hinnünk, hogy külső hatalmak kénye-kedve szerint zajlik az életünk, pedig nem.
Tudom, hogy már unod ezt hallgatni és tele van a padlás a hasonló mondatokkal, de valóban Te teremted valóságodat. Átéltem, nekem megmutatták, megmutatta magát. Csakhogy nehéz, komoly munka ezt visszafelé kinyomozni. De mégis érdemes, mert ha már visszafelé néhány nyomot, néhány fonalat felgombolyítottál, jobban fogod érteni az Élet működését és benne saját magadat.
És nincs előre elrendelés, ahogyan a címben is utalok rá, a horoszkóp csak egy kópia, egy lenyomat, tartalommal Te töltöd meg, rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle. Ha megtöltöd élettel élni fogsz, ha nem .... akkor is ;) Ezt se vedd túl komolyan, tekintsd inkább játéknak.
A Skorpió elhozza neked a lehetőséget, hogy mélyre ásva magadba, követve fájdalmaid és félelemeid vezérfonalát megláthasd azokat a választásaidat, melyek ide, ebbe az élethelyzetbe vezettek, ha őszinte, kíméletlenül őszinte vagy magadhoz.
E méreggel átitatott, félelmetes állat, a Skorpió, ugyanakkor az egyik leggondosabb anya is, hátán cipeli gyermekeit mindaddig, amíg azok nagykorúvá, önállóvá válnak. Bízd rá magad bátran, neked is segíteni fog, ha elfogadod, hogy először az árnyék az, ami tudósít a fény meglétéről.
ChE
UI: Az a helyzet, hogy az Uránusz itt van bennem, működik. Ezért van, hogy "beszól" nemcsak nekem, hanem rajtam keresztül másnak is. És elsőre látszólag csak rombol. Ahogy bennem is rombolt először. De csak azt tudja lerombolni, ami nem valódi, ami eltávolít önmagadtól, ami lelkedet gúzsba köti. Ezért nem is szoktam elnézést kérni, bár érzékelem néha utólag, hogy mikor és hogyan, mivel romboltam. Nem kellemes érzés, de valahogyan ezt is tennem kell, ez is itt van, nem tudom, de már nem is akarom megtagadni. Hát, ez van. Hallottam az összeomlást, de tudom, hogy új világ épül ... nem kell azt senkitől megvédeni.
FK
