Placebo hatás - avagy fehér foltok a mindenhatónak hitt tudomány egén

Most, hogy általános támadás indult az információs terápiák ellen, talán rá kell erre is világítanunk, hogy mi ez és miért is történik.

A tudomány csapatai már hosszú ideje harcban állnak minden betolakodó, a gyógyítás terén bármilyen eredményt felmutató és nem a mai vegy- és kémiai ipart szolgáló/használó/istenítő módszerrel szemben, mert hát jövőbeli profitjukat veszélyben látják.

Érdekes módon ez suttyomban történik, a terrorista veszélyt harsogó média figyelem elterelő manővereivel egy időben, megbújva mögötte. Vajon miért?

A homeopátia és társai - mint információs terápiák - már nagyon régóta a bögyében vannak a tudósoknak álcázott gondolatdiktátorok fejében, úgy gondolták, most kell lépni.

Már jó ideje kitaláltak nekünk egy fogalmat: "placebo hatás", ami arra jó, hogy besorolhatóvá váljanak olyan jelenségek is a tudományos világképbe, amit nem értünk, pláne tudományos eszközökkel egyelőre lehetetlen a vizsgálatuk.

A "placebo hatás" azt jelenti, ha a tudósok ezt mondják valamire, akkor tulajdonképpen azt gondolják róla, hogy "a francba, ez működik, csak nem tudjuk hogyan". Mert nincsenek kémiailag mérhető hatóanyagok, nincsenek direkt, mérhető fizikai hatások az egyénre, valami más működik, de az kívül van a tudomány területén, vagy azt szeretnék, ha kívül lenne. Mostanában inkább azt gondolom, hogy nagyon is tudjuk már, hogy hogyan működik, csak ezt nem lehet elmondani, megvitatni és felhasználni, mert iparágak hosszú sora dőlne össze, válna feleslegessé.

Hogy értsd, elmondom még egyszer, ha valami placebo, az azt jelenti, hogy működik, csak nem tudjuk, hogyan. Ez a lényeg. Persze  ez is olyan, mintha azt mondanák, hogy "boszorkányság", alkímia, vagy mágia. Mert kell az elrettentés, a jó kis birkanyáj, akiket lehet terelgetni egyik "tudományosan" új felfedezéstől a másik felé. 

Jó ideje figyelem magam, elég sok mindent sikerült magamról lehántani, letisztítani. A testemmel különösen jóban vagyok. Nem okoz nehézséget egy-egy fizikai fájdalom figyelemmel való csökkentése, akár meg is szüntetése - ha nincsenek komolyabb okai. (Mondjuk, amikor belevágtam az ujjamba, csökkent a vérzés és a fájdalom, de nyilván hosszabb ideig tartott, míg meggyógyult, szóval nem gondolom magam istennek, vagy csodatévőnek, csak ember vagyok, simán ember, akinek néhány plusz érzékelési csatornája nyitva van és némileg képes saját energiáit működtetni más módokon.)

Tudom, mert tapasztalom nap-mint-nap, hogy van olyan testi-lelki-szellemi állapot, amiben merítkezve a test gyógyul, a szellem erőteljesen működik és a lélek minden fájdalma elsimul. Van ennek ősi neve, de most ezt hagyjuk, nem erről akarlak meggyőzni.

De tudom, mert kinyíltak bizonyos plusz érzékelési csatornáim, hogy pl. a homeopátia, a Bach-cseppek, vagy az akupunktúrás pontok bármilyen stimulálása energetikai szinten nagyon is működik. Mert képes vagyok érzékelni, megvan az a plusz érzékelési "felületem" amin, ha megadom magamnak az időt és a módot, konkrétan érzékelni tudom a változást a test szintjén is.

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek és tele is a hócipőm, amikor valaki ezzel jön és ezt nyomja folyamatosan - mert jó kis kibúvó lehet az egyéni felelősség vállalása alól, na meg saját nemzetünk hibáinak takargatására - de ez most tényleg amellett szól, hogy valaki, vagy valakik nagyon nem akarják, hogy emberek hozzájussanak a valóban hasznos, nem pusztító és mellékhatásoktól mentes gyógyító módszerekhez, amíg még testük állapota azt megengedi.

Mert természetesen ez sem működik mindenkinek. Akinek életereje elfogyott, túl sok fizikai, kémiai beavatkozást élt át, immunrendszere nem működik és lelkileg már teljesen feladta, ott kevesebb az esély rá, hogy teljes gyógyulást lehessen elérni szelíd módszerekkel. De ott is mindig van remény!

(És akkor még nem is beszéltem arról az eredeti és nagyon igaz gondolatról, vagy inkább tényről, hogy a test tulajdonképpen önmagától gyógyul ... persze ezt sem tudjuk tudományosan, hogy pontosan hogyan ... de ez már nagyon messzire vezetne. Akkor vajon mi is az, hogy placebo?)

Vajon mikor ébred fel az emberiség annyira, vagy annyian, hogy felelősséget követeljen önmagáért a gyógyításban is? Mikor mondunk nemet az orvosi abúzusra, mert ami ma zajlik, az az.

Az orvosok bántalmaznak bennünket, mert mi másnak nevezhetném azt, amikor valaki akkor is késsel és durva hatású kémiai szerekkel akar beavatkozni, tudva hogy hatalmas szenvedést okoz páciensének, ha van ennél szelídebb módszer. És ami a legdurvább, hogy elvárja, hogy "betege" ne is akarja tudni, hogy vannak-e. Tisztelet a sajnos ma még kevés kivételnek, előttük megemelem a kalapomat minden dimenzióban.

Kinek az érdeke ez a sok szenvedés? És miért vagyunk nekik kiadva ilyen formában?

Ki lennénk adva egy magasabb hatalomnak?

Nem hiszem.

Lemondtunk a hatalomról, arról a hatalomról, hogy saját testünk felett mi magunk rendelkezzünk. És ők örömmel veszik saját vállukra ezt a terhet, mi meg fizetünk egészségbiztosítást, gyógyszereket, orvosokat, kemót, meg műtéteket, nem is beszélve lelki üdvünkről, mert azt majd klasszul megoldja nekünk a pap, mehetünk gyónni évente legalább kétszer, hátha bekerülünk a mennyországnak hitt "diznilendbe". Shit! 

Na, ez van. Beteg a világ, mert beteggé teszik.

De te választhatsz mást, vállalhatsz felelősséget nemcsak az életedért, de a testedért is. 

Hajrá, kezdd el már ma! 

Soha nem késő!

"Az orvos kúrál, a természet gyógyít"

"Egy jó orvosnak, gyógyítónak üzenet - a miheztartás végett

Egy jó gyógyító, aki valóban a beteg érdekeit tartja szem előtt, nem tesz csodát, mert tudja, hogy a gyógyulásért meg kell dolgozni. Változni kell. 

Ha csodát teszel, valójában időt rabolsz, mert a betegnek a leckét egy újabb kanyaron keresztül kell elsajátítania, lehet, hogy egy újabb betegség kifejlesztésével.

Azt kúráld, aki még nem tudja önmagát meggyógyítani, egyenesbe hozni. Ennek különböző fokozatai vannak:

amikor nem éhezik még másra, csak az azonnali javulásra, és ezt csakis külső anyagi fizikai gyógyszer formájában tudja elképzelni - neki adj gyógyszert a természet patikájából,

aki nyitottabb és már el tudja képzelni, hogy az anyagon túl is van valami, neki adj az anyag és szellem határán mozgó információt, vagy tanítsd meg rá, hogyan jusson hozzá ezekhez,

aki tudja, hogy az érzelmeitől szenved, neki adj alkímiai esszenciákat és nyugtasd meg,

aki nem tudja, hogy szenved, beszélgess vele, erősítsd meg, adj vigaszt számára és indítsd el,

aki elveszettnek érzi magát, hívd elő erejét és hitét,

aki fáradt és kiégett, sugározz felé feltétel nélküli szeretetet és mutass technikákat arra, hogyan tudja magát feltölteni,

aki lusta változni, rázd fel,

aki nem tud szeretni, ébreszd fel, mielőtt sorsa ébreszt,

aki önmagát keresi, mutasd meg neki igaz arcodat,

aki a halállal játszik, tudasd vele, hogy halál nem létezik,

aki már tudja magát valamilyen módon gyógyítani, harmonizálni, tanítsd meg merítkezni.

Beszélj az utadról azoknak, akiknek van fülük hozzá. Közben

ne félj beszélni a belső hangról.

Ne félj megmutatni az erődet, ha sokan gyógyulhatnak általa.

Ne félj kimutatni a HARAGODAT, HA VALAMI HELYTELENT LÁTSZ.

Ne félj semmitől, hiszen tudod, hogy minden illúzió, a betegség is.

Amit adsz, szeretettel add és fogadd el, amit kapsz érte.

Merj kérni, és elfogadni. A jó orvos tudja, hogy semmi sincs ingyen, de néha gyógyíthat ingyen is, ha úgy látja jónak.

Aki valóban gyógyít, lehet hogy visszautasításba, vagy neheztelésbe ütközik, mert a legtöbb beteg szeret beteg lenni, vagy a betegségével érzi magát teljesnek ... nekik csak időt tudsz adni, de az is nagyon sok.

Enyhítsd a kínokat, először a lelkit, utána a testit. A fájdalom néha helyénvaló, de ne tartson túl sokáig.

Mindig legyen benned hit, hogy van jobb és több, mint amit egy beteg éppen megél.

Mindig lehet segíteni, jó szóval, mosollyal, gyógyszerrel, de leginkább a jelenlét erejével.

Valódi jelenlétben mindenki gyógyul, mégpedig úgy, hogy saját lelke gyógyítja önnönmagát.

A valódi gyógyulás mindig találkozás a belső bölcsességgel, vagy gyógyítóval - a lélek erejével.

A lélek egyszerre több testet hat át. Ha egy ezekből gyógyul, sőt, ha egy teljessé válik, már maga gyógyítja a többit.

A gyógyulás többdimenziós, előre és hátra is hat az időben.

A betegség átmeneti állapot, bármikor újra egészség váltja fel, ha a lélek beáramlik."

Mihez ragaszkodom még (mindig)?

Itt van előttem az életem, a jelenlegi.
Főleg szemétdomb, elég nagy rakás.
Persze vannak csodás találmányaim, kincsek, amikhez kellett ez a szemétdomb, valljuk be.
Enélkül nem ment volna.
A szemétdomb is maga egy csodás teremtés, ha elég távolról nézem.
Jó messzire kell hozzá menni, de azért csodás mintázatok vannak ebben is.

Mennyire tartom még mindig az enyémnek mindezt, ami volt, ami voltam?
Mennyire hagyom, hogy hozzám ragadjon?
Mert távozóban van ez a világ, érzem, de még egy-két ponton erősen ragad.
Persze a ragasztó szép nevekre hallgat, úgy mint "másokért való felelősség", meg "szeretet",
meg "kötelesség" stb. de valójában egy anyaga van és ez a félelem.

Hogy mi lesz velem enélkül a világ nélkül?
A jól ismert és biztonságos szemétdombom nélkül?
Mi lesz, ha valóban elengedem?
Ha eltűnik és vele az a részem is, akit magaménak tartok még mindig?

És még valami.

Nem elég csak úgy fejben elengedni ezt az egészet, mert a valódi elengedés azt jelenti, hogy készen állsz a halálra.
Hogy elértél arra a pontra, hogy most akkor elengeded ezt a formát is.
Nem ragaszkodsz hozzá, akár ki is mész belőle, mert már mindegy.
Nem kötődsz már ehhez sem.
Mert tudod, hogy nem lényeges.
Nemcsak tudod, de érzed is.
Hogy érzed, mert tapasztaltad, hogy sokkal több vagy a testednél, hogy test nélkül is egészen jól el tudnál már boldogulni.

Itt még nem tartok.
Sőt, néhány erőszakosabb kísérletet már át is éltem ezzel kapcsolatban.
Hogy a test lehull, elájulna, ha engedném én meg nézek ki már nem a fejemből, de nézek körbe és
vagyok, de a test éppen irányíthatatlan. És akkora erőm van olyankor, hogy hihetetlen számomra is.
A ragaszkodás ereje, a fókusz valamiért nagyon erős.

És nem rohanok orvoshoz, hogy szereljen meg.
Mert titkon tudom, hogy ez valami más, tüneteket sorolhatnék, de tudom, hogy a TUDAT kísérletezik ilyenkor.
Hogy megpróbál kiszedni a testemből, de valamiért még mindig nem engedem.
Pedig ilyenkor akkora energia érkezik, egyszer-egyszer sikerült már együtt rezegnem vele, akkor a testem is irányíthatóan egyben maradt, de ez elég ritka. Ahhoz tökéletes egyensúlyi állapot kell és hogy benne legyek a pillanatban.

Talán ezt kell követni, ezt az energiát és nem félni.
Elengedni a testet is, aztán majd lesz valami. Követni a tudatot, mert mutatni akar valamit, csak talán még nem vagyok rá megérve, vagy attól félek, hogy vissza sem jönnék.

Nem félek.

VÉGTELENÜL SZERETŐ TUDAT TENYERÉN LÉTEZVE ÉLEK.

Közben a kisénem meg a hétköznapi életem rendkívül kemény, éppen szenvedő fázis van, amit a szemétdomb végeláthatlan tisztogatása és szemlélése ural.
Tudom, hogy feljebb kell emelnem a nézőpontomat, hogy mindez már a múlt és nincs dolgom vele.
Hogy a szemétdomb nem az enyém, mert én vagyok más.
A múltamé, de az átalakulás rendkívül fájdalmas.
Nem szabad beleesnem az önmarcangolásba és az elmém sugallta bűntudatba.
A társadalom, vagy a társam szerint rengeteg hibám van.

Ez az ő igazsága, az enyém pedig az, hogy szabadság van, és bármi bármikor megváltozhat.
 Az egyéniséget az erényei teszik naggyá, de a hibái szerethetővé - valahol mintha ezt olvastam volna.

Minden út a legelső lépéssel kezdődik.

Akkor lépjünk.

.

A test: "holografikusan rétegekbe rendeződő energia mintázat"

Öröm látni, öröm olvasni, hogy végre megjelentek magyarföldén is a másképpen gondolkodó,

sőt, 

tapasztalataikat megfogalmazni képes és hajlandó új, teljesebb szemlélettel bíró orvosok, kutatók.

Halleluja!

Mindennapi egyensúlyozás

Felkelni és felébredni.
Nap-mint-nap.

Nem könnyű, az álom és nem-álom határán azért még mindig jobb lenni.
Érezni önmagam kiterjedt részeit, engedni az energiák áramlását.

Ami napközben is ugyanúgy itt van, csak a tevékenység, a gondolkodás, a feladatok nem mindig engedik érezni.

Annyira vicces, hogy a test, amit azért hoztam létre, hogy benne biztonsággal és egy újabb dimenzió mentén szabadabban érzékelni tudjak, szeretné magát tőlem függetleníteni és átvenni az irányítást. Az elme pedig benne azt képzeli, hogy ő mindent jobban tud.

Vicces.
Folyamatos egyensúlyozás.

Egy erős és kitartó, önmagában tökéletes lovon ülni és megtanulni finoman irányítani. Szeretettel, elismerve az erényeit, de azért a gyeplőt kézben tartani, előre tekinteni és nem feledni az utat, amin elindultunk. 
Így, együtt.

Az a félelem is elmúlt, hogy mi lesz, ha újra az elmében tartózkodom naponta hosszabb ideig.

Minden nap bizonyítást nyer, hogy amit egyszer megláttál, megéreztél, amiben VAGY, azt nem lehet többé elveszíteni.

Rakódhat rád sok minden, de ezeket már nem kell magadon hordoznod, lerázod mint puli a vizet.
Csak meg kell tenni ezt a mozdulatot is, tudatosan.
Tudatosan és rendszeresen.

És most, hogy néha azért elkapnak érzelmek, esetleg düh érzése is, tudni, hogy ezt is én csinálom és hogy igenis mindez uralható.


Hogy minden, ami történik értem van és én csinálom.

Már felültem a lóra, és tanulok lovagolni.
Még néha elporoszkálunk, mert a ló füvet érzékel a távolban, vagy forrásvizet keres.
De már nem sokszor és nem sokáig.

Hamarosan csatlakozom a többi lovashoz.
Együtt lovagolni mégiscsak kellemesebb.

A testről

A test maga tökéletes.
Egy hatalmas csillagvárosként képzeld el.
Vannak benne bolygók, naprendszerek és galaxisok.
Kisebb és tágabb rendszerek.
Ezek egymásra épülnek és csodálatos harmóniában, tudatuk által vezérelve szolgálják azt, aki náluk több.
Téged.

Felébredt tudatként nincs más dolgod, mint hagyni a harmóniát működni.
A betegség éppen ebbe a harmóniába való beleavatkozás.

Egy rossz gondolati, vagy érzelmi vákuum mellékterméke.
Egy szakadás az áramlásban, melyet a tudat, a testtudatot magában foglaló tudat még öntudatlan mozgása okoz.

Felelős vagy a testedért.
Ez az első lépcső.
Most, hogy átérzed, hogy milyen tudati síkok vannak "alattad" és "feletted", itt az ideje, hogy felelősséget vállalj mindazért, ami benned van. Amit Te mint felébredt tudat, magadba foglalsz.

Ez nem más, mint az, ahogyan teérted is felelősséget vállal az a tudat, melyben teljes egészében benne vagy.
Akit érzékelsz és akinek mozgását követed.
Aki alkímiai módszerekkel önnön bölcsességét nemcsak sugározza, de meg is osztja veled.

Ez mindig is így volt, csak felébredésedig zárt voltál.
Felébredésed kinyílás és beengedés.
Most már nyitott vagy.
Éppen úgy, mint a sejt, vannak apró rések a falaidon, ahol a megfelelő méretű információk be tudtak jutni.

Most e sejtfal annyira elvékonyodott, hogy nincs már szükség résekre.
Maguk a rések vékony hártyával begyógyulnak, hogy átadják helyüket a teljes felületen való befogadásnak, mely befogadás egyúttal megtartás és újjáalakítás is.
Hogy létrehozz önmagadon belül, de a téged tápláló tudat átérzésével egy új, egy magasabb szintű belső világot.

A fizikaiban ez úgy nyilvánul meg, hogy képes vagy önmagad köré saját világot építeni.
Nem akarattal és nem vágyálmok kivetítésével.
Hanem a gravitációnak megfelelő törvényszerűséget, a mágnesességet használva azáltal, hogy megéled magad teljes egészében és ezáltal középpontként energiáidat folyamatosan sugározva magadhoz vonzod azt, ami a "tiéd", ami veled egy és ami téged háttérként kiemelve megtart és harmóniába hoz.

Áldás és béke a világodon ... légy olyan mint mindig. Adonai.