Amikor a sötétség őrjöng

Amikor előző bejegyzésemet felraktam, ami egyébként már készült egy ideje és gondolkoztam is rajta, hogy megosszam-e ... még nem tudtam, hogy másnap mi fog történni Európában.

Nem is ez a fontos, hogy én mit, vagy hogyan tettem.

A lényeg, hogy van egy tendencia, ami elől nem tudunk elmenekülni.

Nem lehet nem benne lenni, mert ami most történik egyenes következménye annak, ami nem történt meg.

Hogy az európai ember nem vitte végbe azt, amiért kultúrája kifejlődött, amit örökségként kapott és amivel elindult annak idején.

Emberségét nem terjesztette ki, magát nem emelte fel krisztusi lényébe és nem lépte át azokat a határait, amit 2000 évvel ezelőtt ez a csodálatos lény megmutatott neki.

Még mindig az anyagiasság, az "én házam az én váram" és az erőszak bűvöletében él, azt hiszi, hogy a fizikai falak majd megóvják a barbárságtól, majd a katonai erő és a besúgó hálózat őt, mint Noé bárkáját megmenti a sötétség okozta borzalmaktól.

A sötétséget nem lehet legyőzni.

Csak távol tartani.

Azáltal, hogy meggyújtasz egy gyertyát, magadban.

Itt belül, a szívedben.

Ha ez bekövetkezett volna még időben és nemcsak egy-egy megvilágosodott, megtért ember szívében, hanem tömegesen, melynek következtében csak olyan vezetőink lennének, akiknek szívében is ott ég a láng, az emberség krisztusi lángja, akkor már nem lennének háborúk, nem lenne éhezés, erőszak, kizsákmányolás és mai értelemben vett politika.

Akkor az életet szolgáló, igazságosan felépülő, testvériségen alapuló társadalomban élnénk, és nem lenne szükség sem erőszakra, sem terrorra, sem forradalomra.

Tudom, utópista vagyok. 

De nem adom fel. 

Kell legyen egy ilyen bolygó valahol, vagy lesz még idő, amikor a Föld bolygót is idáig juttatja valamely faj, ebbe a régióba és akkor valóban jó lesz itt élni.

Most nem tudom, hogy mi fog történni, de azt kívánom, hogy az a láng, mely elűzi a sötétséget és a félelmet, minél több emberi szívben gyúljon fel és égjen örökké, mutatva, hogy vannak itt olyan igazak, akikért még érdemes megtartani a békét.

Az erőszak vége

Vannak pillanatok, amikor nagyon mélyen belelátok az emberi szenvedésbe.
A gyökerekbe, a keletkezésébe.
Hogy honnan ered és mi váltja ki.

Az erőszak.
Az erőszak, ami tovagördül, tovalebeg és tovagyűrűzik.
Valahol megtörtént és azóta végigrezeg a világon, bevonva mindent és mindenkit.
Hol agresszor vagy, hol áldozat.
Hol eltűröd, hol alkalmazod.
Mindegy.
Benne vagy és nem tudsz kijutni, csak elviselni.

Okosok persze azt mondják, hogy mozdulj, ne engedd, miért hagyod?
Ha benne vagy, te okozod magadnak.

Ez igaz is.
Részben.
De aki nem látja, hogy ez a vírus milyen régen keletkezett és hogy abban mindenki megfertőződött, az vak.

Adhatsz tanácsokat, csak minek.

Hogy is mondta Ő: "Az vesse rá az első követ, aki még sohasem vétkezett."

Na igen.
Ez az.
Nem kívül állni, hanem tudni, hogy senki sem ártatlan és hogy neked kell azt mondanod, hogy elég.
Neked, az agresszornak. Ha megteszed, egy világ megfordulhat.
Ha tovább csinálod, fogva tart téged is.

Az erősnek kell tudni letenni a fegyvert és szelídséggel belenézni a többi agresszor szemébe:
"Nem félek, mert ÉN VAGYOK!"

EZ LESZ, EZ VAN.
ELŐBB, VAGY UTÓBB MEGTÖRTÉNIK.
MERT MÁR MEGTÖRTÉNT.

Áldott Fényünnepet!

Kövesd a NAPot,
ami úgy TŰZ, hogy nem éget,
aki úgy VILÁGít, hogy soha el nem alszik,
aki végtelen REZGÉSével élteti világodat,
aki mindig JELEN van,
akkor is,
ha éppen belepne a sötétség.

Belső keresztrefeszítés

Amikor rés nyílik az időhálón, hirtelen információk villannak be az időn túli halmazból.
Üzenet érkezik, belső és személyes, mégis fontos, mert ÖNMAGAM története a MINDEN története is egyben.
Innen nézve minden egyben van, össze- és szétnyílik, ösvények tárulkoznak, lehetséges visszajutni bármely időbe.

Így talált rám a következő tanítás is, Christopherin tollából.

"A keresztre feszítés valódi jelentése nem az, amit vallásos, vagy akár spirituális körökben hangoztatnak. Semmi köze sincs az emberáldozathoz, vagy a bűnök elvételéhez. Semmi köze Jézus második eljöveteléhez, mely szép hasonlat, de csak hasonlat.
Jézus, azaz az EMBER soha nem ment el, és ezért nem is jöhet vissza.
Ugyanis OTT VAN bennetek, mindig is itt volt, soha nem távozott.
Minden, ami a keresztre feszítést megelőzte és körülvette egy szimbólumrendszer, több szinten értelmezhető színdarab, passiójáték.
Az egyszerű ember számára ez csak egy mese, vagy mítosz, ha vakhitű, imái talaja és célja.
A gondolkodó ember számára egy történet, melyet meg lehet kérdőjelezni, körül lehet járni, utána lehet olvasni, el lehet helyezni az időben.
De a lélek emberei számára ez egy misztérium, egy mintázat, maga a megszabadulás tökéletes alkímiája.

Amikor felébredsz és végre vetsz önmagadra egy pillantást tudatos énedből a világ körülötted összeomlik, elsötétül.
Nem érted, meghaltál?
Forogsz körbe, megszemlélsz mindent, végül egy útelágazáshoz érsz, ahol három választásod lehet.
A visszaforduló útra lépsz és úgy teszel, mintha nem történt volna semmi. Ilyenkor a lélek még nem eléggé itatódott bele a testbe.
Jobbra indulsz, hogy megértsd, ami történt.
Balra fordulsz, hogy még mélyebbre áss, hogy még jobban átérezhesd mindazt, aki vagy.

Ilyenkor még nem nézel magasabbra.
Általában mind a három utat bejárod, előbb-vagy utóbb.
Aztán visszaérsz ugyanoda és végre meglátod, hogy hol állsz.
A kereszt tövében.

A kereszt tövében, mely szimbólum a térben rezeg.
S rajta a keresztre feszített EMBER maga.
Előtted áll, nem tudod már megkerülni.
Fel kell nézz rá és látnod kell a szemében önmagadat.
Mert ez TE IS VAGY.

A egód, az elméd és a hiedelmeid által keresztre feszített LÉLEK, A TELJES EMBER.

Ez a vérpad. Önmagad feláldozásának végignézése, vagy valami más?
Szimbólum. Régebben küszöb?
Alkímia és beavatás.

"Nincs más mű, csak a megváltás." - mondja Hamvas Béla.

A drámát megértetted, az érzéseket átélted. Kész vagy.

Magad mögött hagyva ezt a drámát is,
meggyógyítva magadban a keresztre feszített Jézust, továbbléphetsz."

Maszkok és pajzsok

Maszkokkal és pajzsokkal járunk a világban. Magunk elé tartva óvjuk legbelsőbb lényünket, lényegünket.
E pajzs megvéd attól, hogy minden pillanatban megsebeződjünk, hogy félnünk és reszketnünk kellene a többi embertől.

E pajzsok és maszkok ittlétünket teszik lehetővé. Nélkülük esélyünk sem lenne az életben maradásra ebben a sűrű közegben. Védenek, de közben elnehezítenek.

Az első felismerés, hogy pajzsot és maszkot tartok magam elé, akkor következik be, amikor valaki átlát rajta és meglát engem, a valódi lényemet. Ezt onnan tudod, hogy megtörtént, hogy mélyből jövő fájdalom és zokogás lesz úrrá rajtad. Találkozol valamivel, megérint valami, amit addig még nem érzékeltél. A feltétel nélküli elfogadás és szeretet.

Ez Krisztus, nem tudom másképpen leírni neked és talán nem is lehet. És nem a vallás által lefoglalt és túlmagyarázott, képeken megjelenített Krisztusra gondolok. Nem. A Gondolatra, az Érzésre és a Szellemre, ami ebben az egy szóban benne rezeg. A MINDENRE, ami akkor jön el hozzád, amikor készen vagy a találkozásra.

Az EGYLÉNYEGŰSÉG, a feltétel nélküli szeretet bolygóján vagyunk, itt élünk, miközben pajzsokat és maszkokat tartva magunk előtt úgy csinálunk, mintha élnénk. E maszkok és pajzsok megakadályozzák, hogy egymással szívünkben összekapcsolódjunk, hogy érezzük egymást és egyet gondoljunk. Mert a maszk és a pajzs önálló életet él helyettünk.

Vedd észre kérlek, hogy nem vagy azonos azzal a szerepeddel, amit játszol, amit mások várnak el tőled és amit nap-mint-nap óriási erővel és kitartással felépítesz magad köré. Minden reggel, minden egyes felébredés után újra és újra, erőfeszítéssel, vagy anélkül, lehet hogy már csak gépiesen és belealudva a folyamatba, de megengeded ennek a maszknak, hogy helyetted létezzen.

A Mester attól mester, hogy tudja és érzékeli, hogy pajzsot és maszkot húzott, hogy tudja hogy ő választja azt ki és veszi magára és hogy van neki jónéhány, hogy kedve szerint váltogathassa. Attól Mester, hogy képes kinézni e maszk mögül és képes látni téged a maszkodon túl. Nem téveszt össze a maszkoddal és nem engedi, hogy maszkja szerint ítéld meg.

Ha lehet, könnyű maszkot és egyszerű jelmezt válassz. Nem fontos, hogy cifra legyen, hogy látható legyen, a lényeg az, hogy Te jól érezd magad benne. Mivel már tudod, hogy ittlétedhez szükséges egy pajzs, különben a körülötted lévő energiák összenyomnának, válassz olyat, amit könnyen tudsz hozni-vinni magaddal és nem okoz nehézséget az sem, ha egyszercsak láthatatlanná válsz általa. Tulajdonképpen ez a legjobb. Láthatatlanul jelen lenni és tenni a dolgodat.

Jeshua képes volt maszk és pajzs nélkül közlekedni a világban, megengedte, hogy rajta keresztül a LÉNYEG közvetlenül tevékenykedjen. Azok, akiket e LÉNY rajta keresztül megérintett, sorra dobták el, vették le maszkjaikat. Amíg JELEN VOLT TESTBEN IS, e maszkok nem voltak szükségesek, hiszen a maszk mögött lévő EGYÉNISÉGEK közvetlenül érintve, ezáltal táplálva voltak a legfőbb kegyelemmel és szeretettel. Eltávozva a bolygó sűrű felszínéről e maszkok újra előkerültek, igaz talán megszépülve, de előkerültek, hogy újra óvják az EGYÉN-t, aki még nem képes önállóan átlényegítené testét e krisztusi LÉNY által.

Az EMBER azért jött e földre, hogy KRISZTUSSÁ váljon, hogy testét-lelkét ráhangolja és átrezegje e Krisztusi LÉNY teste, hogy benne létezve e földet minden világok egyik legszebbjévé és legváltozatosabbá tegye a SZERETET magjaival. Ezért VAGYUNK itt. Csak ezért.

Most, hogy a legsötétebb órákon már túl vagyunk, e feladat minden egyes emberi lény számára itt van, és maszkban vagy anélkül, de mindenki felvétetik e legmagasabb-ba, hogy e LÉNY az eltelt idők minden tapasztalatával együtt legyen TELJES.