Lelkem lobog,
testem boldog,
szívemben béke,
megharcoltam érte.
A tűzből beszéltél hozzám,
engedtem, hogy vezess,
hosszú alagút végén
várt a kedves.
Nyakamban ajándék,
szemében tűz,
mutatta, mi a szándék,
nem más ez, csak játék.
Összefűztél,
összefűzettünk,
arany fonál az út.
Lelkem nem tud,
nem ismer azóta háborút.
Hát köszönöm neked,
hogy vállaltad a jót,
s a rosszat is,
értem és értünk,
ki odafent lakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése