A szőttes szálai - 12.03.

 
"Ez a három év jelképezi azokat az évezredeket, amikor nem lehettünk együtt. De most már vége. Vége. Érted?"

"Amikor először éreztem az energiáidat, egy nagyon mély transzban voltam. Utaztam és a képek egy kristályhoz vezettek. Ez a kristály általam addig soha nem látott színekben pompázott. Hatalmas volt és nagyon vonzó. Ellenállhatatlan vágyat ébresztett bennem, hogy a közelében legyek. Hirtelen benne találtam magam. Soha nem éreztem addig hasonlót. Azt éreztem, hogy lebegek, és hogy olyan szeretet vesz körül, amire nincs is szó. Ott és akkor jelentél meg először nekem. Odajöttél hozzám és átöleltél. Pont úgy, mint most. Nem láttam a fizikai alakodat, csak éreztelek, de ez az érzés annyira belém ivódott, hogy tudtam, soha többé nem felejtem el. Tudtam és éreztem, hogy ez a SZERELEM. Semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Akkor egy kulcsot adtál a kezembe, én pedig egy gyűrűt húztam az ujjadra. És bizony, ez a gyűrű most is rajtad van. Mert ez egy éteri gyűrű, kedves. Amikor fizikailag először láttalak és megéreztem valamit abból, ami ott történt velünk, a gyűrű biztos látványa vezetett tovább, maga volt az élő bizonyosság. És tudom, hogy mindennek így kellett lennie, hogy kellett még egy kis idő külön-külön, hogy tisztábban lássuk saját világunkat és benne önmagunkat. De most már senki és semmi nem állíthat meg bennünket. Mi összetartozunk és feladatunk van. Azt a feladatot kaptuk, hogy legyökereztessük a VALÓDI SZERELEM MINTÁZATÁT a fizikai világban, hogy az élet ezen a bolygón még csodálatosabb lehessen. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végül Te is ezt választottad."

 

Forrás: Love Fiction