Félelmeid és a Teremtés

Még egy nagyon fontos ok miatt is muszáj a félelmeidet végignézned és tudatosítanod magadban.

Ha tudatosítottad, már fél győzelem, már úton vagy a megfelelő egyensúly és a  feltétel nélküli  BIZALOM irányába.

Amíg benned félelmek vannak, teremtéseid nem lehetnek tiszták.

Mindig árnyékot vet rájuk, bármennyire ügyesen és tisztán is vetíted azokat a jövődbe, a félelmeid öntudatlanul belejátszanak, kilopják belőle a színeket és elmosódottá teszik a kontúrokat.

Tudd, hogy teremteni csak úgy tudsz, ha ISTEN vagy. 

Előhívtad és át tudod élni magadban ISTENI részedet. Amíg ez csak néhány százalékban van meg, azért, mert nem töltöd teljes idődet ebben az állapotban, vagy nem engeded meg magadnak, hogy beleolvadj, mindegy.

Ahány százalékban vagy ISTEN, annyi százalékban tudsz sikeresen teremteni. Ha egész nap ISTENI részeiddel vagy, akkor teremtésed gyakorlatilag automatikus. Minden lábaidhoz járul, kérned sem kell.

Egy ISTENNEK nincsenek félelmei, ahogy hazugságai sincsenek. Egy az IGAZSÁGGAL ÉS A BIZALOMMAL, mindig JELEN van és nincsenek elvárásai semmivel kapcsolatban. Ezt próbáljuk, mi, emberek leírni a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET szókapcsolattal, de ez már sajnos elkopott, nem adja át a lényeget. 

...

Ott válik számomra érdekessé a történet, amikor ez a MOZDULATLAN ISTEN mozdul. A mozdulat, ami ebből a HARMÓNIÁBÓL kihozza, ugyanakkor egyben teremti is a körülötte lévő világot. A mozdulat, vagy hívhatjuk cselekvésnek is, teremti az ISTENIN kívüli világot körülötte, mely szintén harmóniában van lényével, ha nincsenek benne félelemek!

ISTENNEK LENNI EGY ÁLLAPOT, de én ember vagyok, tehát ebben az állapotban megfürödhetek, töltődhetem belőle és időzhetek ott, mert annyira jó és hívogató, de most nem ez a dolgom, nemcsak ez.

Kilépve az ISTENI ÁLLAPOTBÓL, teremteni jöttem, s ehhez az egyik láb, hogy megtaláltam magamban ezt az ISTENI ÁLLAPOTOT, a másik, hogy ebből kilépve tudatosságomat megtartva képes vagyok az anyagban tevékenykedni. És itt lép be a félelemmel való munka. Igen, munka. 

A legnagyobb sérülés, ami egy ISTEN-t itt az anyagban érhet, hogy megtanul félni. Ez mindannyiunkkal megtörténik, hiszen a halál egy idő után, sok-sok élet és halál után, kézzelfoghatóvá válik ... felülírja szükségképpen a ÖRÖKKÉVALÓSÁG érzetét. 

A teremtéseim, melyeket magamból kifelé sugárzok csak akkor hozzák létre a kisugárzott minőségnek megfelelő minőségű elrendeződését az anyagnak, ha bennem az ISTENI FÉLELEMMENTES állapot a teremtéseim pillanataiban állandó. 

Mert először a félelmeimet teremtem meg, annyi százalékban lesz benne a megteremtett pillanatban, ahány százalékban az bennem még élő. És ez így tökéletes. Vedd észre, hogy ez a törvényszerűség is téged szolgál. Hiszen a félelmeket átélve, magadon átengedve és ezáltal megszelidítve tudsz még közelebb kerülni ISTENISÉGEDHEZ. 

A teremtés törvényei téged szolgálnak, azért vannak, hogy visszatérj ISTENI ÁLLAPOTODBA és most nyílt egy olyan út, szélesedik és egyre inkább láthatóvá válik a térben, mely lehetővé teszi a ma élő emberiség részére, hogy FÖLDI TESTBEN ÉRJE EL AZ ISTENI MINŐSÉGET, ezáltal megcselekedve és betöltve ISTEN AZON ÁLMÁT, mely számára ISTENI IFJAKAT ÉS NŐKET NEMZ TÁRSTEREMTŐÜL.  Hogy a móka még tovább folytatódhasson!

...

Köszönöm a tanítást és az útmutatást, erre megyek tovább, mindig vannak sorsfordító találkozások, éppen akkor és ott, amikor a legnagyobb szükség van rá. 

Félelem-mentes napokat kívánva, most kicsit elvonulunk, hogy amit így feltártunk magunkban, meg is cselekedjük.

Hála, béke, öröm és szeretet járja át világodat!

Che

A félelem után

Amint ledőlt a bálvány, ártalmatlanul fekszik előtted, amitől féltél, újabb próbák várnak rád.

Nem elég, hogy egy világ dőlt össze, a félelem, mely e világot összetartotta benned, elpárolgott, a benned lévő aspektusok, melyek e világ részei voltak és ebből táplálkoztak, egyesült erővel rontanak rád.

Nem szabad megijedni.

Ha egy félelem sokáig fennáll, létrehozza az egyensúlyt. Jobban mondva bölcsességed létrehozza neked a túlélés lehetőségét azzal, hogy körbevesz, hogy stratégiákat ad a kezedbe és alszemélyiségeket hoz neked benned létre, melyek megvédenek a külvilág gyötrelmeitől. Ideig-óráig ez rendben is van.

Ha éppen bombáznak feletted és Te egy ilyen alszemélyiségeddel tudsz beszélgetni, aki figyel rád, meghallgat és szeret téged, máris gyorsabban telnek a halálfélelem percei, közelebb a túlélés reménye.

De amikor a bombázás már a múlté és még Te mindig ebben ragadva magadban beszélsz a már ott sem lévő másikhoz, az már nem oké.

Amikor a félelem elmúlik, hirtelen lehull a hályog a szemedről és itt dől el, hogy merre mész tovább.

Nem fog tetszeni amit látsz, ez biztos. Mindent látni fogsz, amit emiatt a félelem miatt cselekedtél vagy nem cselekedtél, az egész szemétdombot.

Te hoztad létre, ezt tudod. El tudod-e fogadni anélkül, hogy magadat vagy a másikat büntetnéd, okolnád, vagy magyaráznád a bizonyítványodat? Ne ess bele a csapdába, mert aki magyaráz, az ebből élt, egy aspektus, akit Te hoztál létre, hogy téged szorult helyzetedben támogasson. Nincs már helye melletted, de kapaszkodik. Mondja a magáét, "mert akkor ő és ott és akkor és nem tehetsz róla, ő a hibás .... blablabala". 

Résen kell lenni, a megszabadulás vár rád, ha ezekkel az utolsó démonokkal szembe tudsz nézni, és a helyükre tudod őket küldeni. Légy erős önmagadban és ne add át megint az irányítást, most már Te vagy a főnök.

Még egy nehezebben látható, de a mélyben finonam működő mechanizmus is a múlthoz köt, a félelemmel átitatott múltadhoz, és ez az ellenállás. Ez is védekezésképpen jött létre, mégis megakadályozhat abban, hogy változz, hogy szabadon áramolj az élettel és ne legyenek elvárásaid a hogyanokkal és miértekkel szemben.

Figyeld csak meg, hogy hol állsz ellent valaminek, vagy valakinek. Ha félsz valamitől, öntudatlanul is elfordulsz tőle, még véletlenül sem mész arra, ahol találkozhatnál azzal a félelemmel, nem adsz magadnak esélyt arra, hogy a félelem elpárologjon. Tehát, arra kell menni most már tudatosan, ahol a félelem árnyékát érzékeled. Igen, pontosan arra, mert ott vannak még azok a határaid, amiket tágítani célszerű és ahol még inkább önmagad lehetsz.

Ez lehet bármi. Ha félsz attól, hogy egy állás majd leszereli a spiritualitásodat és ettől Te beállsz a sorba, birka leszel, akkor vállalj állást. Ha attól félsz, hogy nem kellesz a pasiknak, mert már idősebb vagy és súlyosabb a kelleténél, döntsd el, hogy pedig Te tudatosan törekszel egy párkapcsolatra. Ha attól félsz, hogy a barátnőddel összeköltözve megromlik a kapcsolatotok, költözz vele össze.

Mi értelme félni? A félelemben eltöltött idő gyakorlatilag nincs. Amnézia, felesleges és fájdalmas. Amitől félsz, az legtöbbször csak a Te fejedben van. Ezért tegyél, hogy ezt megtapasztalhasd. Ha így van, akkor jó. Ha mégsem, akkor elfogadva a tanítást mondhatod, hogy mégiscsak intuíció volt és nem félelem.

Nehogy azt hidd, hogy ez nekem könnyű. Az elején tartok, de jól esik leírni mindazt, amire időközben rájöttem magammal kapcsolatban. És most először gondolom azt, hogy ez nemcsak nálam van így.

Felkutatni a félelmeinket, belenézni minden szürke sarokba, hogy van-e ott még valami ... ez nagyon fontos. Nincs is ennél fontosabb. Mi értelme van egy félelemben eltöltött életnek, ha nem az, hogy kiszabadulj és megtanuld kezelni.

És amikor már elmondhatod magadról, hogy nincs olyan szituáció, ember, vagy tapasztalat, amitől Te úgy félnél, hogy azt nem tudod kezelni, akkor valóban ÚJ EMBERRÉ váltál, akinek sejtjeiben a BIZALOM működik, mely egyben egy másik neve ISTENNEK.

UI: Még egy elmetrükk van ám ... a félelem a félelemtől, az az állandó és szinte spiri körökben általános "jól csinálom-e?" "eléggé tudatos vagyok-e éppen?" félelemről beszélek, ami könnyen fogva tarthat. Kit érdekel, le...om. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy mit nem, ezzel is szembe fogok nézni, bár néha fájdalmas a kritika pont azoktól, akiktől nem várnád. De kinek és mit kéne bebizonyítanod? Senkinek nem kell semmit bebizonyítanod, ez a lényeg. 

ÉLNI FÉLELEM NÉLKÜL ÖNMAGAD ISTENISÉGÉBEN, KELL ENNÉL TÖBB?

ChE

Mélységek és magasságok

Ez az év már most megmutatta, hogy valami nagyon új kezdődik.
Magasságok és mélységek váltakoznak, leginkább a megértésben és a cselekvésben.
Már nem ránt magával és nem szállok el ... figyelek és vagyok.
Mégis köszönöm az ajándékot, ami elhozta a megértést.

Levált rólam a múlt, hosszú folyamat eredményeképpen.

S miközben gombolyítottam az összekuszálódott szálakat mély bepillantást nyertem a karmaként ismert egyszerű törvény apróbb részleteibe.

Anyai ágon és apai ágon is felsejlettek a félelmek és az árnyak, melyek egészen hozzám, belém vezettek. Hogy a szülők által meg nem nyert csaták helyei rajta vannak a gyermek térképén, s jól teszi, ha ezeket a csatákat számba veszi, megismeri és feltérképezi.

Nekem már nem segítenek ebben az élők, de a halál sem akadályoz meg benne.
Mint sajátos családállítás résztvevőjeként belemegyek anyám érzéseibe és legfélelmetesebb élményeiben és egyben életének sarokpontjaiban ott vagyok vele. Meg nem született felmentő seregként beszélek hozzá és bíztatom.

Belenézek az életükbe, vajon hol és mit szerettek volna másképpen csinálni, és ki akadályozta meg őket ebben. Mely pontokon érezték azt, hogy kisiklott az életük, és mikor azt, hogy sinen vannak.
Érdekes kérdések, nekem magamnak is felteszem őket, s közben látom a mintákat, melyeket kaptam, örököltem és mely minták meggyógyítása, átformálása segíthet azoknak, akik majd utánam jönnek.

Nehéz erről beszélni, mert a megértés rövidebb mint egy pillanat és a részletek csak nekem fontosak.
De a tudás, hogy a legtöbb sérülést és ezzel együtt a betegségek nagy részét a félelem okozza, itt van. Már tapasztalat. Erősödik a megértés és az együttérzés.

...

Arra biztatlak, kedves olvasóm, hogy keresd fel szüleidet, ha még élnek és beszélgess el velük életük nagy örömeiről, sorsfordító élményeiről és igen, kudarcaikról. Mit tettek volna másként személyes életükben és minek örülnek így utólag, hogy megtették, vállalva a kockázatokat és a veszélyeket is.
Ez nem nekik fontos, hanem elsősorban neked. Hogy tudd, milyen fonalon ereszkedtél le ide, a Föld nevű bolygóra, s hogy milyen mintázat az, amiben élsz és halsz. Tudd, hogy nem vagy azonos ezzel a hálóval, csak belekerültél, s ha tudod, hogy mit kaptál az őseidtől, könnyebb lesz azt is megtudnod, hogy miben vagy más, miben hoztál újat. Amikor rálátsz az egészre, már nem botladozol a szálakban, hanem képes vagy gyönyörködni a mintázatokban.

...

A félelem korában születtem. A modern kor még mindig a félelemről szól, egyenként és együtt is fél az ember, mert van neki mitől. Még istenétől is fél, fél a szegénységtől, a bankoktól, az időjárástól, a katasztrófáktól, a betörőktől, a politikai helyzettől, a gazdasági válságtól, a betegségtől, a haláltól, a háborútól, az ördögtől, végeláthatatlanul sorolhatnám ... A nemzetek félnek a kihalástól, az lemaradástól, nyelvük elszegényedésétől, történelmük félreértelmezésétől stb. stb. És akkor még az apró, kis félelmekről nem is beszéltem, amik pedig az élet velejárói, a "mit fog mondani, ha meglát" és "szeret-e ő is" világtörténelmi kérdéseiről, amik legalább olyan félelmetesek adott pillanatban mint a 3. világháború gondolata.

Nekem elegem van ezekből. Vége.
Én részemről befejeztem a félelmekkel való együttműködést.
Mostantól BIZALOM van.
Csak és kizárólag.
Önbizalom és BIZALOM abban, ami van, aki vagyok.
Bármi történik, bízom. Nem hitről beszélek, hanem bizalomról.
Arról, hogy minden, ami történik, engem szolgál és értem van.
Ha nem értem még, akkor is.
Ha felsejlik bármely félelem, előhívom és a szemébe nézek.
Ha nem jön elő, mert csak árnyék, akkor átfordítom bizalommá.
Ilyen egyszerű, neked is menni fog.
Egy titok van még mielőtt ide elérsz.
MEG KELL TALÁLNOD A FELTÉTEL NÉLKÜLI BIZALOM körét magadon belül.
Tudom, hogy sikerülni fog.

...

Még valami.
Bevillant egy pillanatra ennek az egész vetített világnak a legnagyobb huncutsága,
de olyan élesen, hogy nevetnem kellett.
Éppen a zuhany alatt álltam, vicces volt.

Az a helyzet, hogy már minden készen van.
Te csak álmodod az egészet, hogy eljutsz A-ból B-be.
Minden egyben benned van és nem mész Te sehova.
Egy ponton megsokszoroztad magad, részeidre váltál, de minden egyben van, csak számodra eltolva az időben. És tökéletes a vége, tökéletes a kezdete, minden a legnagyobb rendben van ... az utazásod egy óriási illúzió, de korlátozott nézőpontod miatt most még csak részleteiben ismered a teljességedet, de amint ez kiszélesedik, ráláthatsz egyben önmagadra ... és látni fogod, hogy az elkülönülésed csak illúzió. Soha nem szakadtál le és nem hiányzik semmi.
MINDEN EGYBEN VAN.

Hát ez van.
Magamat szórakoztatom a múltamban való utazgatással ... de azért még nyomozok, hogy miért is vezet erre az a nemlétező út és hogy milyen hatással lehet mindez a körülöttem élőkre ... akik ugye nincsenek rólam leválasztva ... én azt csak gondolom.


UI: Minden átfordulóban van ... és nem félek leírni akár butaságokat ... nagy változások idején nem csoda, ha az ember kicsit zavarossá válik ... majd letisztul az, aminek le kell. ;)

FK

Érkezés és kiáradás - lovejoy

Mindig tovább, tovább és tovább.
Nem leállni, nem azonosítani magamat senkivel és semmivel.
Hagyni, hogy áramoljak, hogy megjelenjek, nem akarva, de megállíthatatlanul.

Új csomagok érkeztek, és néhány konzervnyitó? :)

Régi és új egybefolyik, a múlt cseppjei elixírként, egybefolyva vannak bennem és
előttem.

Belemerülni és felhozni és átadni mindazt, amiért jöttem.



 
"A tevékenység szenvedélye ébredezik, az oroszlán visszajött és
megingathatatlan bátorsággal tekint önmagába. Önmagát megpillantva
íme kifelé fordul és átható hangjával elpusztítja mindazt, ami hamis.

'Ordít bennem a szenvedély, hangom betölti a teret s előhívja részeimet.'

Íme, egymásra és magunkra ismertünk benned, ki több vagy mindeneknél.
Gyere, légy a vezetőm!"

"El vagyok 'varázsolva', bárki bármit mondhat, már nincs visszaút.
Teszem, amiért jöttem ... engedem."

Egy nagyobb egész része vagyok, s eljutottam oda, hogy már nem látom át.
Visszafelé tekintve látom a lábnyomaimat, de előre csak azt érzem, hogy
már nem én irányítok.

A legjobb kezekben vagyok, kívánni sem kívánhatnék többet.
Az vezet, aki engem még önmagamnál is sokkal jobban szeret és ismer,
aki mindig velem volt és velem lesz.
Átadom magam neki, lesz, ami lesz,
olyan nyugodt és békés vagyok, mint még soha.
 Tudom, hogy látni fogom és hogy meg fogom érteni.

Mérhetetlenül boldog vagyok, s e boldogság áthatja minden sejtemet.
A sejtjeim boldogok :) érdekes érzés, nincs is több ennél.

Az élet mérhetetlenül szép és olyan titkokat tartogat, melyről írni nagyon nehéz.
Inkább menj, menj ki az erdőbe, fordítsd arcod a nap felé s lélegezz.
A csend többet elmond mint én.

Szeretlek, s e szeretetet most idekódolom.
Mikor ezt az üzenetet megnyitod, érezni fogod, hogy nem vagy egyedül.
Soha sem voltál és soha többé nem leszel.

"Hála, béke, szeretet és áldás!
Kövessetek barátaim, várunk benneteket.
Nincs más út felfelé, csak mely önmagadon keresztül vezet.
Akkor is ha fáj, ha széttörsz és elporladsz belé,
az Igazságon át vezető út az egyetlen.
Ami valódi, az mindent túlél és mindig megmarad."

Átmintázás

Van itt egy minta a térben.
Egy előd rakta elénk, rakta le.
Csodálatos, mégis vannak benne hiányosságok,
kiigazításra, továbbfűzésre való
gondolatok, érzések és képek.

A technika, a hogyan, már megérkezett.
A segítséget kapom.
A feladat megmutatta önmagát.

Ennyivel tartozom még a mesternek és tartozom az embernek is.

Körülbelül két hónapig fog tartani a folyamat.
Addig valószínűleg csendben leszek.

Az átrajzoláshoz legjobb a csend és a pillanat varázsa,
a beleélés mélységében megszülető igazság-cseppek átélése
és a teljes odaadás.

Majd jelentkezem ...

Mindenkinek csodás napokat kívánok,
elmélyült és boldog decemberi napokat.

ChristOpherin

Boncolgatunk ... ("tejóóóégmármegint?" inkább a napsütés :))

(Ezt is leírom, pedig ez húzós, mondhatnám hegynek felfelé menet sok-sok hátizsákkal.
Néhány hátizsák itt is található, az előző honlapomon ... a gyerekkoromban történtek kibontása a boncasztalon.
http://kapcsolat-felvetel.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1190581)

Persze mindig vannak folyományok és szálak sokfelé.

Néhány ilyen szál most megmutatkozott és mivel teljesen új a hozzáállás, könnyebb az ugrabugra ezekből a bugyrokból kifelé.

Szóval volt egy félelmem, ami beterítette a világomat.

Még ideológiát is gyártottam hozzá magamnak ... persze, hiszen ez így biztonságos, kinek van kedve megint ugrani, pláne olyan sötétbe.

Megvolt az ideológia, "félek a világtól", meg "ez egy gyökérsérülés" és "nincs aki ebben segítsen".
Már kerestem is itt belül, hogy melyik gurunak, tanítónak teszem fel életem kérdését, hogy megoldja. Helyettem. (Na persze, tussolása a felelősségnek, abban jó vagyok.)

Szóval volt ez a félelem, mely elválasztott, határozottan éreztem, hogy elválasztott a többi embertől.
És ezt igazából nem is félelemnek neveztem magamban, hanem határnak és - valljuk be őszintén legalább magunknak - azt gondoltam, ez már így is marad.
Ez a valami itt van, elfogadom és kész.

(A fenéket!)

És akkor jött valaki és megtanította nekem a bátorságot. Jó, mi?
Hirtelen, de azért mégis kellett idő hozzá ... paradox helyzet, de jóval később, a találkozás után hirtelen az ő szemeivel is láttam magam, és ez segített, ez az egyetlen gondolat- és pillanatmegosztás.

Itt volt bennem ez az idealizált elszakítottság érzés, amit lenyomtam a mélybe, mondván, ezzel már semmit sem tehetek. Aztán mégis elkezdtem bontogatni, a pillanat hatására.

Felszeleteltem félelem-darabokra.
"Félek a világtól", "félek a nyilvánosságtól", "félek az emberektől", "félek a férfiaktól", "félek a szerepléstől" ... mennyi mantra, istenem.

Ez utóbbi hozta fel az első komoly élményemet újra a gyerekkoromból,
(sírtam is, mint egy kisgyerek)
azt a bizonytalan érzést, hogy "jó vagyok-e?" és "menekülni szeretnék", "senki nem véd meg" ....
semmi extra, tényleg, csak láttam magam, ahogy kötelezően hozom a gitáromat és érzem, hogy játszanom kell rajta a ritkán látott s ezáltal idegenként előttem álló rokonoknak, ha akarok, ha nem.
Kínos, egyszerre érzem önmagam és a szüleim érzéseit ... Persze ez a dicsekvés a gyerekkel, ez már egy korábbi élmény-mag, de a gitárosdi még mindig nagyon élő emlék.

És ebből aztán jött a többi felismerés, szépen sorban ...  hogy menekülőre fogom, ha lehet, ha valaki közeledni próbál, nehezen megy az ismerkedés - mert az az alapvető élményem, hogy produkálnom kell magam, eljátszani, hogy okos, ügyes és szép vagyok ... pedig milyen régen volt, talán igaz sem volt.

És tessék, újra itt van a bizalom kérdése.
Az unalomig ismételt és megírt és megénekelt BIZALOM a világban és magamban.
Mert ez a kettő egy és ugyanaz.

Kifordítom-befordítom ... mégis ...

Hiányzott a közeg és - valljuk be őszintén - még mindig hiányzik, melyben az a riadt kislány lubickolva gyógyulhatna. Hál'isten a gyerekkoromért talán még/már nem vagyok felelős, de ami azóta történt és történik, már igen.

Kemény leckék ezek önmagamnak, de ha már elkezdtük, végig fogok menni rajta.

Mivel kaptam egy új nézőpontot önmagamról, azaz tudok én "férfiasan bátor is lenni, ha akarok :)" ... így már könnyebb, sokkal könnyebb lesz.

Köszönöm, hálás vagyok.

Van tovább is ... de a többihez egyelőre még erőt gyűjtünk.

A lehozott titkok és ismeretek megvalósulása útjából egy-két sziklatömb elmozdulni látszik.

Hála, hála, béke!

Gyógyulás Szentélye 2.

2.

Csak légy együtt magaddal ... együtt a "volt"-tal, a "voltam"-mal ...

Légy ott és éld át, de ne menj bele teljesen ... csak figyelj.

Aztán öleld át akkori önmagadat,

érzéssel,

együttérzéssel,

de ne sajnálj semmit és senkit.

A tapasztalat, mely a tiéd, egyben a múlté is.

Már nincs jelen.

De Te, a Tudatosság, jelen lehetsz bárhol és bármikor.

Ne feledd, nem vagy azonos egyetlen formával sem.

A forma hasznos, de csak eszköz.

A forma szép, de mulandó.

A tapasztalás eszköze.

A lényeg, az ÉLET bár a formán keresztül, de azon túl létezik.

Otthona a BÉKE és a VÉGTELEN SZERETET.

Ahol mindannyian OTTHON VAGYUNK.



Sigur Rós: Valtari

Gyógyulás Szentélye

1.

„csak legyél együtt vele"

LEGYÉL EGYÜTT BÁRMIVEL, AMI VAN

ne told, ne állj ellent, de ne is húzd …. egyszerűen csak legyél

a befogadás is a megismerés része … a felismerésé, 

de a csendes együttlét az, ami gyógyít … és igaz ez bármely sebre, fájdalomra, drámára …. bármely részünkre, mely felismerve először még elfogadhatatlannak tűnik ….

légy együtt vele, ne ítélkezz, bármi van

és akkor látni fogod, hogy

A BENNED LÉVŐ ERŐ ERŐSEBB MINT A KÖRÜLÖTTED LÉVŐ EGÓK EREJE EGYÜTTVÉVE

Ez van.