Új nézőpont, új energiák.
Visszatükröződés a külvilágban.
Elengedés, szembenézés.
Letettem egy régi félelmemet, de ehhez kellett valaki kívülről, hogy rámutasson.
A félelem bennem volt, de amitől féltem, az kívül is megjelent.
Hogy segítsen.
Jól ki van ez találva.
És most? El is tudtam fogadni ezt a segítséget.
Nem toltam el, vagy kezdtem el okoskodni, hogy "én ezt már tudom".
Mert lehet, hogy tudom, de ez csak hideg tudás, a valódi az, amikor
meg is élem, hogy megszabadulok.
Először elmerülés, feltérképezése a "problémának",
majd kiugrás, szemlélés, hátrább lépés.
Aztán végiggondolás, az elme is hagy dolgozzon ...
újabb szintek lefelé, kifelé,
DE a végén kell egy elhatározás,
egy konkrét tett, vagy valaminek a megváltoztatása.
És ez bármi lehet, csak más legyen, mint a régi volt.
Mert ha Én változom, mindenki más is velem együtt
változik és ha az irány is jó,
a harmónia magától érkezik
és marad.
Szinte már el is felejtettem, hogy pár nappal ezelőtt mégis mi volt annyira
Sőt, valami új érzés, valami új szín, új erő van itt.
Valami kioldódott és beáramlott.
És ez így működik.
Köszönöm, hogy megmutattad.
Azóta sok minden áramlik oda és vissza.
Éjjeli felriadás, beszélgetés álomszinten.
Választások, irányba állás van.
De most már nem hanyagolva a tetteket.
Eddig elmenekültem, mert odaát békére találtam,
erőt gyűjtöttem és tisztogattam.
Elkövetkezett a tevés ideje.
Nemcsak tudni akarom már, hanem csinálni, tenni.
És ez itt a lényeg.
Fülön fogva magamat, mint kisgyereket, mindennap tenni,
hozzátenni ahhoz, amit már egyszer megálmodtam.
Kértem a szenvedélyt, úgy látszik, érkezik. :)
Hála és béke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése