" ... néha eljátszok a gondolattal, hogy kérdezek. Valamelyik gurutól, egészen jól megy. Ugyanis jönnek a válaszok, egész kis párbeszéd. Régebben ezt nem értettem, hogy akkor mos mi van? Hallja és válaszol? El voltam szállva magamtól: én már beszélgetek xy-nal!! De ügyi vagyok!"
Közben persze rájöttem, hogy mindez csak egy eszköz. Az ő formáját használom, hogy társalogjak saját magammal, a belső vezetőmmel, aki ÉN VAGYOK. Mert először még kellett a közvetítő, jó volt elgondolni, hogy egy másik emberi lény figyel és válaszol. De most már tudom, hogy ÉN válaszolok saját magamnak, csak felhasználom a mester lényét, vetített képét és a hozzá tartozó érzeteket a közvetítésben. Ahogy a csatornázások is a felsőbb bölcsesség megnyilvánulásai - jó esetben ;)
Szóval kérdezek, sokszor, aztán meg válaszolok is saját magamnak. Vicces. Régebben volt, hogy forgattam magamban a kérdést, hogy ha lesz alkalom, majd megkérdezem. Mire odaértem, már régen el is felejtettem az egészet.
Ezért (is) jók a szatszangok. Mert belehelyeznek ebbe a térbe és amikor ez már megvan, az érzés, a biztonság, bármikor felidézheted magadban ugyanezt, használva a "guru" képét magadban. Ezt adja neked a tudat. Teljesen ingyen, ajándékba. :)
Később guru sem kell ehhez, de megkönnyítheti a magadba szállást. Mert a bölcsesség ugyanaz, mindegy, hogy milyen formát ölt magára, ha valódi és igaz, megadja neked a válaszokat. Innentől már csak jól kérdezni kell megtanulni. Az külön művészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése