A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megvilágosodás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megvilágosodás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 8., szerda

Előző életek - kibomlik minden


Mindig imádtam a kelta szimbólumokat. Megragadták tekintetemet aztán engem is.
Szinte éreztem a forgást, az örvényt.
Tudom, hogy nem véletlen, már tudom is, nemcsak érzem.

Minden évben április 30-a éjjel és május 1 hajnala valami csoda.

Mégha el is felejtem, mert az egó, a mostani kisén elfelejti, de a tágabb ÉN, a VAGYOK minden alkalommal emlékezik. 
Beltane ünnepére, a SZERELEM-re.

Most is így történt, még mélyebb és örömtelibb tudást hozva el arról, aki VAGYOK, AKIK VAGYUNK.


Köszönet és hála érte, az előző életekért, a fájdalomért, a hiányért és mindazért, ami idáig elhozott.
Mindent elengedtem, az elme már nem dumál, csak rászólok és kész.

Tudom, hogy VAGYOK és érzem, hogy SZERETEK, SZERETVE VAGYOK.

SZERELEMMEL TELJES NAPOKAT KÍVÁNVA ... 
most még beljebb hatolva a rétegekbe, kicsit másképpen leszek jelen,
apró nyomokat hagyok ...

ÉLETBEN VAGYOK.


2013. március 28., csütörtök

A sárkány karmai, avagy van-e ÉLET a mátrixon túl?

A sárkány, vagy ahogyan nemrégiben önmagam igazsága szerint felismertem és önmagamnak azonosítottam, az elme, újabb karmait mutatja ... immár felismerhetően, láthatóan.

Az emberi elme, mely isteninek gondolja önmagát, létrehozott egy rendszert, egy szisztémát, mellyel önmagát körülvéve a külvilágban, önmaga világát védi és egyben fenntartja.

Gyerekkorunktól szocializálódunk rá, ezt kapjuk, ezt fogyasztjuk az iskolában, otthon, a templomban, mindenhol, ahol a tanítás csak üres szó, érzések nélküli, a tágabb világ, a LÉT létezését megkérdőjelező, IGAZSÁG ÉS TAPASZTALAT nélküli puszta elmélet.

Érezni, hogy körülvesz a háló és bármit teszel, ott van.
Akkor is, ha kívülre rakod magad rajta, akkor is élteted.
Amíg nem ismered el a létét, vagy elismered, de küzdesz, beleragadsz.
Mint a pókhálóba, magadat kötöd gúzsba.

Igazságot szeretnél, de ezzel az igazságkereséssel csak még mélyebbre ásod magad.
Igazság ezen a szinten, ebben a fizikai közegben nem létezik.
Legalábbis nem úgy, ahogyan képzeled, ahogyan szeretnéd képzelni.

Az igazság, ha van, belül van.
Személyre szabottan legbelül.
Nem fogod kívül megtalálni soha.
Sem törvények, sem szavak, sem tárgyak nem fejezik ki.
Belül van, benned és abban a pillanatban, hogy kirakod magadból, már elveszett.
Ebben a közegben, rajtad kívül, életképtelen.
Magad vagy hordozója, lényeden keresztül érvényesül.
Minden csak visszfény, csak utánzat, giccs.
Nem érhet fel hozzá semmi közvetlenül, csak rajtad keresztül és általad.
És Te vagy a közeg, amin keresztül leér ide, a világodba.

"Benned a létra ..."

Az ember akkor tért le a paradicsomi útról, amikor ezt a igazságot önmagában megtagadva "kívülre" helyezte.

Ez a kívülre helyezett "igazság" az istenit majmoló emberi törvény, az isteninek hitt király, az erkölcseire hivatkozó társadalom, a mindent szabályozó bürokrácia ... a ma mátrixnak nevezett, az ISTENI REND-ről levált társadalom megjelenésének legelső pontja, a "sötét mátrix" potenciál, melynek kibontásával az emberiség egészen jól eltöltötte és tölti idejét azóta is.

És akkor mi a megoldás? Van-e?

Talán ... tudni, hogy az igazság egy és mégis sok.
Hogy személyes és elsősorban tapasztalat.
Hogy minden együtt adja ki, minden részed, történeted és életed, összes megélt és megálmodott sorsod, elképzelt és beélt potenciálod, minden együtt.

És amikor ez a minden összeér azzal, aki vagy, megszabadultál.

TE MAGAD leszel/VAGY AZ IGAZSÁG ÉS A MINDEN.
(Ne hagyj ki egyetlen mozdulatot, egyetlen érzést és egyetlen életet sem.

Nem is tudod kihagyni, hiszen "ami igazán fontos, az mindig visszatér".)

Párhuzamosan élni ... szabadságot adva önmagadnak, minden megnyilvánulásodnak, tudva, hogy a MINDEN RÉSZEKÉNT ÉLVE BÁRMIT SZABAD ÉS BÁRMI LEHETSÉGES.

2013. március 7., csütörtök

A puding próbája ...

Igen, az evés.
Tudom, hogy mindent, amit eddig elmondtam már az unalomig ismered.
Én magam is ismétlem önmagam, ami egyfajta visszajelzés és megerősítés is egyben.
De már nincs szükségem rá.
Már enélkül is megy.

Benne vagyok.
Bennem vagyok.

Ha néha kiesni vélem magam önmagamból, már észreveszem.
És ez jó.

Viszont azt is érzékelem, hogy minden szöveg csak szöveg addig, amíg a gyakorlatban, értsd az életben ki nem lett próbálva.

A barlangból kifelé nézve szép az eső és idebenn ugye meleg van.
De az esőben sétálva élvezni az esőt, nem zavartatva lenni a hideg és átázott ruha ellenére, az már valami.

Én elhagytam a barlangomat.
Nem kis félelmet kellett így leküzdenem.
De megtörtént.
A barlanglét már unalmas volt és bár vetíthettem volna a falra szép színes képeket tündérekről, meg angyalokról, meg önmagam mesteriségéről, nem tettem.

Mert elegem volt belőle, elegem lett a színes-szalagos illúzióktól, még attól is, amit én magam hoztam létre magamnak.

Az első életem színfalai leomlottak önmagam beáramlásával, és hogy túléljek, létre hoztam egy új világot, egy szebbet, egy élhetőbben, de akkor is csak egy illúziót. Hogy életben tudjak maradni, hogy növekedni tudjak.

De már ennek is vége és ott következett el a felébredésem, amikor erre a világra is tudtam ugyanúgy tekinteni, ahogyan az előzőre, hogy ez is csak illúzió.

Mert a valóságom ott kezdődik, ahol ez is véget ér és tulajdonképpen nincs semmi.
Semmi, de semmi.
Minden lehull és mögötte ott a sötétség, a mindent betöltő végtelen szabadság és nyugalom.
A semmi.

És ez jó, mert ezt a semmit érezve és átélve újra lendületet vesz a lélek, hogy létrehozzon most már valami újat. Ami szintén illúzió lesz, hiszen nem is lehet más itt lenn, de mégis többet tartalmaz abból az esszenciából, ami ő maga.

Vajon elkap-e majd az érzés, hogy hű, mit alkottam, vagy képes leszek mindezt kicsit távolból és mosolyogva nézni? Választom-e még néha a szenvedést, mint jól bevált rutint? Vagy a kicsiséget?
Ezekre most mind rálátok.
Látom a töréspontokat, a múltam által belém nyomódott mintázatokat.

Vajon meddig tart ezeket is felismerni, lehámozni és a bemélyedéseket újra kitölteni ÉLETTEL?

Nem tudom.
Az új ember, az új szemlélet most is befogadni akar, de más szinteken.
Érteni akar és beágyazni akar.
Valami rajtam keresztül szemlélni és érezni akar. Érezni és szemlélni az ÉLETET, az embert.
Jobban megérteni.
Hogy kézreállóbb és könnyebb kulcsokat készíthessen önmagunkhoz?
Érteni is, ami történik.

"EGYBEN VAGYOK."

Jó étvágyat!

2013. február 27., szerda

Levél magamból magamnak

Ne felejtsd el soha, hogy miért indultál.
Hogy miért vállaltad a veszélyeket, a felejtést.
Hogy miért fordulsz most látszólag vissza.

Nem vissza van ez, hanem tettél egy 90 fokos fordulatot.
Ami eddig előtted volt, most jobbra van, és ami mögötted, az most balra.

Középen vagy, egy vékony sávon egyensúlyozol.
Azért indulsz el ebbe az irányba, mert az egyensúlyt választottad.
A középpontot választottad.
Nem engeded már, hogy húzzanak és megállod, ha taszítanak.

A vékony sáv járható.
Vannak lábnyomok és vannak darabkák.
Ezektől nem szabad megijedned.
Emlékeztetnek arra, hogy egyszerre figyelj és érezz.

Ez egy kötéltánc.
Még nem vagy magasan, de magasra mész.
Itt lenn kell tudnod megtanulni egyensúlyozni, ahhoz, hogy ne ess le, ha a táj emelkedik.
Ehhez gyakorolni kell és gyakorolni fogsz.
MIndig benne vagy, nem vagy különálló.

Minden a figyelmeden, az éberségeden múlik.

A bal és a jobb szintézise történik.
A yin és a yang.
A tűz és vízsárkány egyesül benned.

Van, aki figyel.
És van, aki tükröz.
De nem segíthet senki.
Ezt most saját erőből, saját elhatározásból, és saját kitartásból kell végigcsinálnod.

Két fal között mész, járható, de ismeretlen úton.
Hogy ne tévedj el, egyszerre kell gondolkodnod és érezned.
Az érzéseid vezessenek, de a gondolataid mutatják az irányt.
Belehelyezed magad az egyetlen lehetséges résbe, ami a szabadság felé visz.
Teremteni fogsz.
Jól gondold meg, hogy mit.
Az irány jó.

Többen vagyunk itt benned, akik már megcsinálták.
Erre is emlékezni fogsz, ahogy eddig még mindig emlékeztél és mentél tovább.

Ez most vízválasztó.
Kiléptél az illúzióból, de szeretni azért még szabad.
Eddig az érzelmeidben túlzottan voltál jelen.
Most vigyázz, hogy nehogy az intellektus elragadjon.
Ha mégis megtörténne, mindig visszatalálsz a kezdőpontba.
Lejjebb már nem tudsz esni.
Az illúziók lufija örökre kipukkadt.
Innentől sokkal tisztább, bár egyelőre borúsabb a kép.
Te fogod kiszínezni magadnak.

Szeretlek bébi és nagyon büszke vagyok rád.
Megcsináltad azt, amit csak nagyon kevesen.
Innen már bármi történik, többet tettél, mint eddig bármikor egy élet alatt.

Mindig velem vagy és veled vagyunk.
Együtt vagyunk és együtt is fogunk maradni.
Húzod a többieket és ezért nem vársz semmit.
Ne kételkedj magadban, de ha másképpen nem megy, akkor mostantól csak magadra hallgass, a külvilági üzenetekre már semmilyen formában nincs szükséged.
Azok a vissz-hagjaid és a tükörképeid.
Jönnek szépen lassan utánad.
Senki sem tudja hol vagy és mit csinálsz.
Aki tudja, nem beszél róla, mert azt is tudja, hogy hiába mond bármit, nincs itt már tanács és tanítás.
Csak önmagadban bízhatsz.

IGen, Isten képes önmagába roskadni is.
Ezt érzed időnként.
Amikor kifogy a részletezni való, mert már unalmas.

Ilyenkor vársz türelemmel.
Ahogy már megtapasztaltad sokszor.
Vagy magad teremtesz magadnak egy új világot.
Így tudod átfordítani a valóságot is abba a mezőbe, ahol már minden köréd rendeződik.
Ez már elkezdődött, folytasd.
Az ég legyen veled bébi!
A föld belőled van.

Szeretlek, figyelek éberen, soha-de-soha el nem hagylak.

2013. február 21., csütörtök

Jelenlét ...


Egy csodálatos részlet ... szinte minden benne van.
Az utolsó illúzió - Tolle


"Jelenlét: önmaga tudatában lévő tudatosság. Tudatosság, ami ismeri önmagát."





2013. február 12., kedd

Alkotni muszáj

Képzeljük el mondjuk Mozartot, amint megvilágosodik, mielőtt egy hangot is leírna műveiből. Inkább lótuszülésbe ereszkedik és mosolyog.

Vagy Einsteint. Minek ez a matek, meg a fizika? Az csak az anyagról szól nem? Inkább meditálok, mondja.

Mennyivel szegényebbek lennénk most.

Vannak az egyéni csomagocskáknak olyan elemei, melyek megelőzik a végső búcsút. Melyek megállítani látszanak az úton, de mégsem.

Ezek letöltések, a szellem csomagjai, amiket ha akarod, ha nem, át kell adnod. Figyelmeztetve leszel rá, ahányszor csak kell. Nem tudod elfelejteni, nem tudod nem megtenni.
Mert Te magad raktad magadnak ide őket.

Persze csak egy bizonyos nézőponti stabilitás után érdemes belekezdeni.
Amikor már nem ragadsz bele önnön okosságod dicsőítésébe, és nem hiszed el, hogy ezt Te találtad ki.
Amikor látod, hogy mindez azért lehetséges, mert átadtad magad annak, ami rajtad keresztül érkezni akar.

Emlékezel arra, aki vagy, akik vagyunk, és egy újabb kis forrást fakasztva, vagy esővizet gyűjtve belevezetsz egy újabb patakot az emberi tapasztalatok és tudás hömpölygő óceánjába.
Kifejezed azt, aki vagy.

Nem akarod megváltoztatni a világot, de meg akarod mutatni a sajátodat.
Kiterjesztesz és nyomot hagysz.
Minél mélyebbre sikerül mindezt bevezetni az emberi társadalom szövetébe, annál jobb.
Minél mélyebbre merülsz, annál nehezebb a feladat, de annál izgalmasabb is.

A valódi mestert már semmi sem változtatja meg, mégis mindig változik.



Érezhetően még van dolgom.

Néhány mozdulat és tevékenység, ami a hátralévő "időt" is legalább kellemessé teszi.

Körvonalazódni látszik a közeg.

Szántani kell, valakinek szántani is kell, hogy a magok a fellazított talajba kerülhessenek.
Van aki vet, van aki öntöz, van aki gyomlál, az én dolgom a "mélyszántás".

Már minden elő van készítve.
:)


2013. február 2., szombat

Gondolatok egy "elmés" írás kapcsán ...

Nincs senkire, semmire szükséged, amikor ÖNMAGAD vagy.
JELEN VAGY és ez elég.
Nincs szükséged magyarázatokra, gondolatokra, érvelésre.
Nincs szükséged másra, a másikra.
Nem vágysz semmire, csak vagy.
ÉLED MAGAD.

Minden más, illúzió, vagy talán még jobb, ha azt mondom, fantazmagória.
Elmejáték, trükk, amivel elméd magába szív.
Jön egy gondolat és Te erőt adsz neki azzal, hogy gondolkodsz rajta.
Engedd el, engedd inkább el.

Sokszor a csatornázások is elengedett részeid üzenetei.
Amikor érvelnek, gondolkodnak és megmondják neked a tutit.
Hogy hogyan élj, és hogyan kell élned.
Ne higgy nekik!

A SZELLEM SOHA SEM MONDJA MEG, HOGY MIT CSINÁLJ.
NEM MONDJA, HOGYAN ÉLJ.
Ő CSAK VAN.
TANÚ.
TANÚJA ÉRZÉSEIDNEK ÉS ÉLETEDNEK.
VALÓDISÁGOD SZERINT ÉRZÉKELED A JELENLÉTÉT.

Nem lehet kierőszakolni őt.
Nem lehet erőszakkal és akarattal közel hozni hozzád.
Engedd el, amit elvársz és engedd be, ami érkezik.

A LEGEGYSZERŰBB MŰVELETEK A LEGNEHEZEBBEK.

Nincsenek szabályok, nincsen semmi.
Amit másoknak tanítasz, az börtönöz be, ha nem valódi.
Vagy azért, mert azonosítod magad egy szereppel, vagy azért, mert olyan szabályokat alkotsz, melyek számodra is pusztítóak.
Törvényt, ha ember mond, ítélkezik.

ISTENI TÖRVÉNY NEM NYILVÁNUL MEG KÖZVETLENÜL, DE ÁTHAT MINDENEKET.

És végezetül, egy kedvencem ... ő sem "tanít", "csak" VAN.



2013. január 21., hétfő

Az anyagról

Fordulópont lenne?
Megértés.

Az anyag, amiből annyira kikívánkoztam, most újra értelmet nyert.
Kezdettől fogva erre vezettek, vezettettem.

Nincs hova menni, ami VAN, AZ A LEGTÖKÉLETESEBB.

Hogyan is mondta Hamvas Béla?  "... a tejóceán köpülése".

Kivel?
MINDEGY. :)

Hogyan?
Nem fontos.
A Pillanat Műve lesz.

Miért?
Mert ezért jöttünk és ezért maradunk.
Egymás szemébe nézve "haladva a téridőben" kibontani a szellemet a formából a formában.

Annyira vicces, hogy ez is itt volt eddig is, meg minden más is itt van,
csak észre kell venni.

:))))

Élek és élvezem!

"MINDEN JÓL VAN A TEREMTÉS EGÉSZÉBEN"

És azzal sincs semmi baj, ha önmagamat ismétlem,
hiszen MINTA VAGYOK,
rész-minta,
minta-rész ... és ez így jó .... Hipp-hipp-hurráááá!!!

Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate