Vagy Einsteint. Minek ez a matek, meg a fizika? Az csak az anyagról szól nem? Inkább meditálok, mondja.
Mennyivel szegényebbek lennénk most.
Vannak az egyéni csomagocskáknak olyan elemei, melyek megelőzik a végső búcsút. Melyek megállítani látszanak az úton, de mégsem.
Ezek letöltések, a szellem csomagjai, amiket ha akarod, ha nem, át kell adnod. Figyelmeztetve leszel rá, ahányszor csak kell. Nem tudod elfelejteni, nem tudod nem megtenni.
Mert Te magad raktad magadnak ide őket.
Persze csak egy bizonyos nézőponti stabilitás után érdemes belekezdeni.
Amikor már nem ragadsz bele önnön okosságod dicsőítésébe, és nem hiszed el, hogy ezt Te találtad ki.
Amikor látod, hogy mindez azért lehetséges, mert átadtad magad annak, ami rajtad keresztül érkezni akar.
Emlékezel arra, aki vagy, akik vagyunk, és egy újabb kis forrást fakasztva, vagy esővizet gyűjtve belevezetsz egy újabb patakot az emberi tapasztalatok és tudás hömpölygő óceánjába.
Kifejezed azt, aki vagy.
Nem akarod megváltoztatni a világot, de meg akarod mutatni a sajátodat.
Kiterjesztesz és nyomot hagysz.
Minél mélyebbre sikerül mindezt bevezetni az emberi társadalom szövetébe, annál jobb.
Minél mélyebbre merülsz, annál nehezebb a feladat, de annál izgalmasabb is.
A valódi mestert már semmi sem változtatja meg, mégis mindig változik.
Érezhetően még van dolgom.
Néhány mozdulat és tevékenység, ami a hátralévő "időt" is legalább kellemessé teszi.
Körvonalazódni látszik a közeg.
Szántani kell, valakinek szántani is kell, hogy a magok a fellazított talajba kerülhessenek.
Van aki vet, van aki öntöz, van aki gyomlál, az én dolgom a "mélyszántás".
Már minden elő van készítve.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése