Rudolf Steiner: Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez - link

Az egyik legjobb könyv, ami kezdőhöz, haladóhoz egyaránt szól.
Amikor először olvastam, nem sok mindent értettem belőle, mégis óriási hatással volt rám.
Ma már örömmel lapozok bele bármely oldalon és még mindig tud újat mondani.
Csak elszánt önkutatóknak javaslom, az előszónál eldől, hogy hozzád szól-e vagy sem.
Jó olvasgatást.

Új link, köszönet a feltöltőnek:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0JVx5Dvj1bYJ:www.csillagjovo.gportal.hu/portal/csillagjovo/upload/596562_1360646819_02967.doc+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Belső keresztrefeszítés

Amikor rés nyílik az időhálón, hirtelen információk villannak be az időn túli halmazból.
Üzenet érkezik, belső és személyes, mégis fontos, mert ÖNMAGAM története a MINDEN története is egyben.
Innen nézve minden egyben van, össze- és szétnyílik, ösvények tárulkoznak, lehetséges visszajutni bármely időbe.

Így talált rám a következő tanítás is, Christopherin tollából.

"A keresztre feszítés valódi jelentése nem az, amit vallásos, vagy akár spirituális körökben hangoztatnak. Semmi köze sincs az emberáldozathoz, vagy a bűnök elvételéhez. Semmi köze Jézus második eljöveteléhez, mely szép hasonlat, de csak hasonlat.
Jézus, azaz az EMBER soha nem ment el, és ezért nem is jöhet vissza.
Ugyanis OTT VAN bennetek, mindig is itt volt, soha nem távozott.
Minden, ami a keresztre feszítést megelőzte és körülvette egy szimbólumrendszer, több szinten értelmezhető színdarab, passiójáték.
Az egyszerű ember számára ez csak egy mese, vagy mítosz, ha vakhitű, imái talaja és célja.
A gondolkodó ember számára egy történet, melyet meg lehet kérdőjelezni, körül lehet járni, utána lehet olvasni, el lehet helyezni az időben.
De a lélek emberei számára ez egy misztérium, egy mintázat, maga a megszabadulás tökéletes alkímiája.

Amikor felébredsz és végre vetsz önmagadra egy pillantást tudatos énedből a világ körülötted összeomlik, elsötétül.
Nem érted, meghaltál?
Forogsz körbe, megszemlélsz mindent, végül egy útelágazáshoz érsz, ahol három választásod lehet.
A visszaforduló útra lépsz és úgy teszel, mintha nem történt volna semmi. Ilyenkor a lélek még nem eléggé itatódott bele a testbe.
Jobbra indulsz, hogy megértsd, ami történt.
Balra fordulsz, hogy még mélyebbre áss, hogy még jobban átérezhesd mindazt, aki vagy.

Ilyenkor még nem nézel magasabbra.
Általában mind a három utat bejárod, előbb-vagy utóbb.
Aztán visszaérsz ugyanoda és végre meglátod, hogy hol állsz.
A kereszt tövében.

A kereszt tövében, mely szimbólum a térben rezeg.
S rajta a keresztre feszített EMBER maga.
Előtted áll, nem tudod már megkerülni.
Fel kell nézz rá és látnod kell a szemében önmagadat.
Mert ez TE IS VAGY.

A egód, az elméd és a hiedelmeid által keresztre feszített LÉLEK, A TELJES EMBER.

Ez a vérpad. Önmagad feláldozásának végignézése, vagy valami más?
Szimbólum. Régebben küszöb?
Alkímia és beavatás.

"Nincs más mű, csak a megváltás." - mondja Hamvas Béla.

A drámát megértetted, az érzéseket átélted. Kész vagy.

Magad mögött hagyva ezt a drámát is,
meggyógyítva magadban a keresztre feszített Jézust, továbbléphetsz."

Ösvény az alkímia mélyebb rétegei felé

"Véletlenül" ;) kezembe akadt egy könyv, ugyan egy másikat kerestem a könyvtárban, de ez ugrott elém (!), máris tudtam, nem véletlen. Remek tanulmányok vannak benne, igazolandó, hogy Hamvas hagyatéka mennyire szerteágazó és mennyire élő. Előttünk jár ő, nemcsak utat tör a szerteágazó gondolati rendszerek dzsungelében, de letisztult érzésekkel átitatva életelixírt is csepegtet láthatatlanul művein, írásain keresztül. 

De szeretem!

"Az alkímia nem kész életterv. Más szóval az alkímia nem filozófia, és egyáltalán nem világnézet. Kész világnézetet adni annyi, mint az embert elszemélyteleníteni. Amire szükség van, nem kész élettervet, hanem eszközöket nyújtani, hogy az ember személyes képességeit felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell adni, hanem az ébresztő mozzanatok folyamatos lehetőségét biztosítani.

Az alkímia fogalmai ezért a modern racionalizmus fogalmaihoz nem is hasonlítanak. A fogalmak az embert nem kész helyzet elé állítják, amely meg nem változtatható, hanem éppen felmérik, hogy a bizonytalanban mennyire tudja magát feltalálni. E fogalmak nem meghatározások és maradéktalan jelentések, hanem meghatározhatatlan értelmek. ... Anyák, mátrixok, szignatúrák, amelyek az emberi lét tulajdonképpeni értelmét érintik úgy, hogy az értelem minden esetben csak személyesen olvasható le, és senki sem olvashatja le a másik számára. Az ember sorsa ilyen ősértelmek szüntelen átminősülésének és változásának jegyében zajlik le. 

Az alkímiának különösen olyan sorshelyzetben van jelentősége, amikor az ember sorshaladványaiban megakad, több mátrix egyszerre aktuálissá válik, zavar és komplikáció támad, és a sors stagnál. ... Hindu szóval a karmatorlódás eseteiben. Egyszerre több mátrix válik esedékessé. Ilyesmi az emberek és népek életében is gyakori. Modernül szólva, az ember, vagy a nép, vagy a korszak válságban van. Sajátságos többszólamúság és poliritmia és sokértelműség válik aktuálissá, olyan szövevény, melybe igen könnyű belezavarodni és abban elveszni. ...

Az ember sorsát konfliktusai határozzák meg, és a sorsot az dönti el, hogy e konfliktusokat miképpen, főként, hogy milyen színvonalon tudja - nem megoldani, mert a létproblémák nem megoldhatók, hanem - értelemmel átitatni. Az alkímia mátrixaival a konfliktusokat értelmesíteni képes. A karmatorlódást nem oldja fel, hanem azzal, hogy az ember kezébe ad egy sereg fogalmat, amely erre alkalmas, a válság mozzanatait értelmessé teszi. Amiről pedig tudom, hogy nem értelmetlen, már nem ellenségem, hanem segítőm. A válság megmarad, de magasabb nívóra helyeződik át, vagyis nehezebb lesz, ami csak más szó arra, hogy könnyebb. A torlódás megmarad, aki azonban jól odafigyel, észreveszi, hogy nem egészen. A helyzet a maga egészében megvilágosodik. Ez a folyamat olyan, mint az érés. A válság megmarad, de az ember hatalmat nyer fölötte, nem, hogy eltüntesse, hanem, hogy pozitívan felhasználja."

Hamvas Béla: Alkímia (tanulmány) In: Hamvas Béla: Az ősok nagy csarnoka IV. c. kötet, Medio Kiadó

UI: Néha egyszerre félelmetes és felemelő, amikor az általam is "már egyszer érzékelt és leírt" gondolatokat "más formában" újraolvasom. A forráshoz nagyon közelről. Ilyenkor kitapinthatóak azok a szálak, melyek a közös gondolati térben egyre tovább és tovább vezetnek. Vékony, nem mindenki számára érzékelhető szálak ezek, de ott vannak. És mindeközben "hallom" ugyanezt valaki más hangján is itt belül, nem az elmémből, egyszerű érzésből jön át a magasabb tartalommal egyidejűleg. Közös forrás, egy mester. "A MAGYAR MESTER VAN ITT."

A lélek csodálatos változásai - tiszteletadás a Mesternek 1.

Részletek Hamvas Béla: Karnevál c. művéből, 

melyben minden válasz - még fel nem tett kérdéseidre is - benne van. 

Tisztelet a Mesternek, háromszoros tisztelet,

az Embernek, az Írónak és a Szellemnek.

"Beleegyezem, mondja. Ebbe az egészbe itt. Belegyezem. Érti? Nem kiegyezésből. Még csak nem is iróniából. Vagy kényszerből, mivel másképp úgyse lehet. És ha az ember nem megy magától, a hajánál fogva húzzák. Az egészbe itt, úgy, ahogy van, beleegyezem, még akkor is, ha kifogásom van és nem tetszik, és úgy teszek, mintha jobban tudnám csinálni.  Együtt van itt Kanavász és Herstal és Kesző Domonkos és Kankalin, mint a könyvtárban együtt van Juvenalis és Chrysostomos és Faublas és Sherlock Holmes és Mózes, és az ócskásnál együtt van a tükör és a kagyló és a zsebkés, az illatszeres üveg és az aranykehely és a bili. Nincs baj. Mindegyik máshonnan jött, és máshová tartozik, és más irányba fut, és ez a sok együvé nem tartozó sorsvonal e pillanatban úgy bonyolódik, hogy itt van, a földön futkos, vagy a polcon áll, vagy a raktárban, vagy a sírban fekszik. Nagy mű. Elismerem. Csak legyen ilyen. Látszólag széttört. Valójában elképzelhetetlenül jól van megcsinálva. Beleegyezem. Nagy mű, mondom, hiába kifogásolom, nem tudnám ilyen jól megcsinálni ... 

Márkus egy percre elhallgat.

Az öreg Mester ért hozzá. Itt a temetőben úgy látszik, mintha az egész megdermedt volna. De csak innen az életből, mondjuk hátulról nézve. Az egész megy tovább. Nagy mű. Beleegyezem, és kifogásaim nem számítanak. Magam sem veszem azokat komolyan. A dolog lényegét nem is érintik."

Karnevál, 2. kötet, 411. oldal (!)

"Kicsoda ön?

Márkus odajön, a széket elhúzza, és velem szemben leül. Én, szól, a Szentháromság elnöke vagyok -

Vár. Komolyan néz. Hirtelen bőgve hahotázik. Hallja? Most tudja -

Felugrik és harsog. Öklével a levegőbe sújt, aztán mellét veri. Ismét leül.

Tudja, becsvágy. Igen? Érti? Persze egészséges ember, csupa becsvágy, hogyne, nagyon helyes, éljen a becsvágy. Én is. Én is mindent akarok. Kellő alázattal, de az alázatot is akarom. Kevélyen, de a kevélységet is akarom, áhítattal, és az áhítatot is akarom, és az aljasságot is. Ez az én blaszfémiám. Blaszfémia nélkül nem tudunk kijönni. Már mondtam és mondani fogom, hogy én Istent akarom, a többi nem érdekel. Nekem csak ő kell. Becsvágy? Tudja, azt mondom, ha becsvágy, akkor legyen becsvágy. Szánalomra méltó idióták, mind. Ha nekem királyságot adnának, köpnék. Nem kell. Miért nem adnak mindjárt lócitromot? Világhatalom. Atlantiszi igény. Becsvágy, ha becsvágy, legyen becsvágy. A legnagyobb kell nekem, és nem hagyom magam megvesztegetni. A kis dolgoknak rettentő erejük van. Észre sem veszem, már megnősültem, és hivatalfőnök vagyok az adószámvitelben. Nem különbözik lényegesen a diktátortól. Kineveztem magam a Szentháromság elnökének. Mit szól hozzá? Ez aztán a rang. Angol király? Orosz cár? Söpredék. Az összes pápát kirúgom. Ha becsvágy, legyen becsvágy.

Feláll és járkál. Érti? Ha ezt a módszert nem alkalmaznám, az elérzékenyüléstől egész életemet végigbőgném, százezer éveket, a megrendüléstől, ami a teremtés, ez a szépség, ez a hatalom - 

Kicsit hallgat. Aztán: A cél nem bármit is eltiltani. Hadd jöjjön az egész. De sohasem hagyni, hogy rajtam bármi erőt vegyen. Se szerelem, se vallás, se mű, se gyönyör. Nem aszkézis. Semmit sem a tudat alá nyomni. Mindent látni. Ha a küszöb alá nyomja, azonnal erjedni kezd. .... 

Végül minden megtörténik, meg az is amitől a legjobban félünk. A világ száma betelik (vállat von). Nem mondom, szeretném átélni, páholyból végignézni, de tudom, valamiképpen részt veszek benne. Türelem. - 

Amit most elbeszélek, az a lélek csodálatos változásai. Amit senki sem ismer, csak az egészre való emlékezés mámorából. Az értelem felé meglazítva, hogy átlátszó legyen. Valóságtranszparens. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a szent könyvek. Ha a talogot ismerné, tudná. Később majd megtanulja. Ha Istent eléggé szereti. Meg fogja látni, mit jelent vele közvetlenül beszélni. ...Nem mindenkinek való. Csak a zene nyújt róla halvány képzetet, ahogy a szólamok egymást szüntelenül ellenpontozzák. A terek és az idők egysége az elmúlhatatlan pillanatban. Ez idő szerint ez a legnagyobb tudás. Nem féltem önt. Nem fogja tudni, hová kell nézni, mit kell érteni. Nem fogja tudni, hogy az egészet hátulról nézi, és előre nyitva van. Igen, de merre? Mi az, hogy előre? A negyedik-ötödik ütemben majd rájön. Nehéz? Ellenkezőleg, csak azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értelmeződik. Ne féljen, hogy valamit kihagy. Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja azonnal az egészet és egyszerre. Ha a fonalat elveszti, gondoljon arra, hogy ez a lélek csodálatos változásai - "

Karnevál, 2. kötet, 436-438. oldal