Amikor kioldódik valami ... űrt hagy maga után.Na ez az, ami, ha nem vagy rá felkészülve, félelemmel tölthet el.
Eddig legalább volt benned valami, még akkor is ha fájt, vagy szenvedtetett, aztán hirtelen eltűnik és a helyén nem marad semmi?! SEMMI.
Csak az űr.
Ilyenkor csakis az elmélyült figyelem megtartása segít.
A figyelem, mely egyre mélyülve nem engedi, hogy ezt az űrt azonnal kitöltsd valamivel. Bármivel, ami ugrásra készen vár benned, hogy betölthesse.
Az űr nem marad űr, csak ha ünnepelve és felkészülve fogadod.
Az elme, az érzelemtest és a függőségeid ugrásra készen várják, hogy betölthessenek minden felszabadult helyet, minden apró rést ...
Ehhez kell egy kis rutin.
Tapasztalat.
Aztán szépen kialakul ez is.
Hogy már nem akarod betölteni.
Éppen ellenkezőleg, Te magad lépsz ki rajta és csak tágítod, tágítod ...
Nem emberi énedből töltöd be, hanem éppen ellenkezőleg, kiöntöd magad önmagadból, feloldódsz és szétszóródsz ebben a semmiben.
Mint a biztonságos anyaöl, olyan ez az érzés.
Minden sejted egyszerre vibrál, ég és mégis simogat.
ÉRZED, HOGY ÉLSZ, HOGY MINDEN RÉSZED, SEJTED, ATOMOD ÉL. REZEG ÉS ENERGIÁT "TERMEL". TÁPLÁL TÉGED EZ A VILÁG ÉS TE ENGEDED, HOGY TÁPLÁLJON.
Csodálatos élmény.
Később már egyre rövidebb idő alatt érsz el ugyanide.
FIGYELEM, ELFOGADÁS ÉS SZERETET.
EZ AZ ÖSVÉNY ÉS IDE ÉRKEZEL.
EREDET ÉS MEGÉRKEZÉS.
A FORRÁS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése