Kell valamilyen csomagolás?

Az emberek általában nem értik azt, aki senki.

Aki nem akar valaki lenni,

hallgat arról, ami benne történik,

csak van és teszi a dolgát.

Nem értik.

Valahová be akarnak rakni,
valamilyen kategóriába, mindegy hová, csak valami címke legyen rajtad.

Nem értik, ha nem akarsz még több információt.

Nem értik, hogy "tele a tököd" a mindennapos egófürdető színházukkal.

Már a második előadás is ugyanaz volt mint az első.
És már az első is csapnivalóan rossz volt.
Legalább Shakespeare-i legyen, ha kérhetném!

Nehéz, mert rögtön látom és értem, hogy a sok-sok szó mögött mi az a tartalom, ami nem szólal meg.
Hogy hol van az a bizonyos kutya elásva és hogy miért.

Nehéz kenyér ez, belelátni másokba és
kéretlenül nem kimondani, nem beleszólni és nem oktatni.
Nem tanítani.

Néha kihúznak belőlem ezt-azt. És néha utólag már bánom, hogy kimondtam.
Régebben is így volt, de most már megengedem magamnak, hogy leszarjam.
Ezt is.
Ha kimondtam, hát kimondtam. Nem volt még időszerű? Akkor nem mondtam volna.

Minden időszerű és mindig.
Hogy kitől kapod a szart a nyakadba? Ja, ez már választás kérdése.
Lehet az a belső hangod is, ha jól figyelsz,
de lehet az első szembejövő ember az utcán, ha nagyon alszol.

És hogy ehhez mi köze a címnek?
Hogy milyen csomagolás kell?

Ami érthető, távolról már jól látszik és nincs több kérdés.

Tudom, hogy régen ezt játszottuk,
de már nincsenek könnyen hozzáférhető csomagolások,
mert már nem akarok valaki lenni.

Átlátszóvá válok egyszerűen és kész.
"Talán eltűnök hirtelen ... "
Érezhetően leszek látható,
és láthatatlanul leszek érezhető.

Erre hívsz, erre hívnak.

Akkor legyen.