Maszkok és pajzsok

Maszkokkal és pajzsokkal járunk a világban. Magunk elé tartva óvjuk legbelsőbb lényünket, lényegünket.
E pajzs megvéd attól, hogy minden pillanatban megsebeződjünk, hogy félnünk és reszketnünk kellene a többi embertől.

E pajzsok és maszkok ittlétünket teszik lehetővé. Nélkülük esélyünk sem lenne az életben maradásra ebben a sűrű közegben. Védenek, de közben elnehezítenek.

Az első felismerés, hogy pajzsot és maszkot tartok magam elé, akkor következik be, amikor valaki átlát rajta és meglát engem, a valódi lényemet. Ezt onnan tudod, hogy megtörtént, hogy mélyből jövő fájdalom és zokogás lesz úrrá rajtad. Találkozol valamivel, megérint valami, amit addig még nem érzékeltél. A feltétel nélküli elfogadás és szeretet.

Ez Krisztus, nem tudom másképpen leírni neked és talán nem is lehet. És nem a vallás által lefoglalt és túlmagyarázott, képeken megjelenített Krisztusra gondolok. Nem. A Gondolatra, az Érzésre és a Szellemre, ami ebben az egy szóban benne rezeg. A MINDENRE, ami akkor jön el hozzád, amikor készen vagy a találkozásra.

Az EGYLÉNYEGŰSÉG, a feltétel nélküli szeretet bolygóján vagyunk, itt élünk, miközben pajzsokat és maszkokat tartva magunk előtt úgy csinálunk, mintha élnénk. E maszkok és pajzsok megakadályozzák, hogy egymással szívünkben összekapcsolódjunk, hogy érezzük egymást és egyet gondoljunk. Mert a maszk és a pajzs önálló életet él helyettünk.

Vedd észre kérlek, hogy nem vagy azonos azzal a szerepeddel, amit játszol, amit mások várnak el tőled és amit nap-mint-nap óriási erővel és kitartással felépítesz magad köré. Minden reggel, minden egyes felébredés után újra és újra, erőfeszítéssel, vagy anélkül, lehet hogy már csak gépiesen és belealudva a folyamatba, de megengeded ennek a maszknak, hogy helyetted létezzen.

A Mester attól mester, hogy tudja és érzékeli, hogy pajzsot és maszkot húzott, hogy tudja hogy ő választja azt ki és veszi magára és hogy van neki jónéhány, hogy kedve szerint váltogathassa. Attól Mester, hogy képes kinézni e maszk mögül és képes látni téged a maszkodon túl. Nem téveszt össze a maszkoddal és nem engedi, hogy maszkja szerint ítéld meg.

Ha lehet, könnyű maszkot és egyszerű jelmezt válassz. Nem fontos, hogy cifra legyen, hogy látható legyen, a lényeg az, hogy Te jól érezd magad benne. Mivel már tudod, hogy ittlétedhez szükséges egy pajzs, különben a körülötted lévő energiák összenyomnának, válassz olyat, amit könnyen tudsz hozni-vinni magaddal és nem okoz nehézséget az sem, ha egyszercsak láthatatlanná válsz általa. Tulajdonképpen ez a legjobb. Láthatatlanul jelen lenni és tenni a dolgodat.

Jeshua képes volt maszk és pajzs nélkül közlekedni a világban, megengedte, hogy rajta keresztül a LÉNYEG közvetlenül tevékenykedjen. Azok, akiket e LÉNY rajta keresztül megérintett, sorra dobták el, vették le maszkjaikat. Amíg JELEN VOLT TESTBEN IS, e maszkok nem voltak szükségesek, hiszen a maszk mögött lévő EGYÉNISÉGEK közvetlenül érintve, ezáltal táplálva voltak a legfőbb kegyelemmel és szeretettel. Eltávozva a bolygó sűrű felszínéről e maszkok újra előkerültek, igaz talán megszépülve, de előkerültek, hogy újra óvják az EGYÉN-t, aki még nem képes önállóan átlényegítené testét e krisztusi LÉNY által.

Az EMBER azért jött e földre, hogy KRISZTUSSÁ váljon, hogy testét-lelkét ráhangolja és átrezegje e Krisztusi LÉNY teste, hogy benne létezve e földet minden világok egyik legszebbjévé és legváltozatosabbá tegye a SZERETET magjaival. Ezért VAGYUNK itt. Csak ezért.

Most, hogy a legsötétebb órákon már túl vagyunk, e feladat minden egyes emberi lény számára itt van, és maszkban vagy anélkül, de mindenki felvétetik e legmagasabb-ba, hogy e LÉNY az eltelt idők minden tapasztalatával együtt legyen TELJES.

Az elme körei - új nézőpont

Ahogy kimondtam, ahogy leírtam, már itt is a segítség.

Ott hagytam abba tegnap, hogy az elme visszatért, az elmém, a fizikai szintű túléléshez való eszköz, újra itt van teljes kapacitással és működik.

A mostani szakasz az ő integrálása ebbe a teljesebb egészbe, aki vagyok.

Ma tanítást kaptam ehhez, egy emlékeztetéssel átszőtt szeretetteli érintést, egy információcsomagot.

"Az Felsőbb Én - nevezzük így - is rendelkezik egy olyan résszel, mely hasonló az emberi elméhez, de mégis nagyon különböző. Nem körülhatárolható, nem rész a szó legszorosabb értelmében, hanem inkább egy összerendező képesség, egy egyszerre látom-érzem-tudom-cselekszem központ. Egy tökéletes VAGYOKSÁG tökéles "IRÁNYÍTÓKÖZPONTJA". 

Valami ilyesmi .... nehéz szavakkal átadni, mert maga a működése, a megjelenése és a fogalmai sem lineárisak, hanem inkább dinamikus és összetett, több dimenziót átívelő információbázissal rendelkezik, mely információk a különböző pontokon bármikor hozzáférhetőek. Ilyen értelemben maga az információ nem benne, hanem létezéséből következően folyamatosan és mindenhol "tárolva" van. 

Ennek a gyenge másolata és leképezése az emberi elme, melyre azért van/volt szükség, hogy az emberi test, mely a Szellemet/Lelket hordozza ebben a sűrű közegben életben tudjon maradni, fenntartsa önmagát az anyagban és ott képes legyen mozogni, az anyagban változásokat előidézve nyomot hagyni.

Ez az emberi elme azonban a Felsőbb Én "elméjéhez" képes, bár leképezi azokat a képességeket és tulajdonságokat, melyek ott hozzáférhetőek a Szellem számára, csak leszűkítve és leegyszerűsítve tartalmazza. Mivel a test túlélése ebben a közegben az elsődleges, hiszen test nélkül a Szellem sem tud itt jelen lenni, ezért olyan automatizmusok is bele vannak kódolva, melyek azon túl, hogy életmentő jelentőséggel bírnak egy veszélyes helyzetben, egyúttal gátjai is az elme kapacitásának és használhatóságának.

Sajnos ezen automatizmusok vezettek odáig, hogy maga az emberi elme önmaga fontosságától áthatva túlhaladott egy olyan pontot, melyen túl már csak az egyén, csak az egyes ember túlélése számított már. Felülértékelte a saját élet mindenáron való megtartását és megengedte, beengedte világába a másik megsemmisítésének lehetőségét és szabadságát. Ezáltal egy olyan lehetőséget hozott létre, mely addig nem létezett. 

Az ÉLET tisztelete a Felsőbb Én legelső parancsa, hiszen az ÉLET egyúttal ISTEN, maga A VÉGTELEN, A MINDEN. Hogyan is lehetne, vagy szabadna bármit is megsemmisíteni abból, ami A MINDEN. 

Mégis, ez a MINDEN, látva, hogy valami új mintázat látszik kibontakozni mindebből, s mivel maga e mintázatot soha fel nem vette volna magába, engedte megtörténni mindazt, ami ezek után történt. S itt ezen a ponton kezdődik tulajdonképpen a mai emberi elme története, a szabad akarat mindenben, beleértve az ölést, a pusztítást és mások megsemmisítését is. A kiszakadást a MINDENBŐL, e MINDEN figyelő szeme mellett.

E kiszakadás egy fejlődési periódus, az emberi elme és egyúttal az emberiség fejlődése, melynek végén egy állati testben lévő lélekdarabból, egy intelligens biológiával és kozmikus tudattal rendelkező lénnyé válunk. De addig még van egy kis tennivalónk ... nem is kevés.

Visszatérve a ma kapott tanításra, ez az ISTENI ELME, melynek az emberi elme csak szerény másolata, mostantól legtisztább mintázataiban is rendelkezésre áll és elérhetővé válik azoknak, akik magukban az elérési utakat  tisztára csiszolták és ismerik a "kódokat", mely kódok elsősorban az EGYSZERŰSÉG, a BÉKESSÉG és az ISTENIHEZ HASONLÓ SZÁNDÉK teljessége."

ChE

....

Mivel hamarosan indulnom kell valahová, és úgy látszik a mai tanítást ma már nem tudom leírni, mert valami fontosabb hátrébb sorolta ... itt bezárom soraimat, de azt hiszem ebben a témában még nagyon sokszor visszajövök ... 

FK

VÉGRE

Megértettem. Végre, végre ... ez is belesimul a mintázatba, amit tőled kaptam.

Igen, le kellett válnom rólad.
Mert kapaszkodtam.
Akkor is ha fájt, ha úgy éreztem, mintha a kezemet is levágnám ... el kellett engedjelek.
És Te nem löktél rajtam nagyot, csak egy kicsit, de kellett ez, tudom.
Éreztem, hogy fáj, de már értem ...

Ez az út. Az egyetlen helyes út.
Csak ezen keresztül juthattam el önmagam mesteriségéhez.
A Mesterem nélkül.

Kapaszkodásom azt jelentette, hogy még mindig nem bízom eléggé magamban,
még mindig nem hiszek eléggé és hogy
még mindig másra szeretném bízni magam.

És ezzel az erőmet, a bizalmamat és a hitemet beléd, az általam rólad látott képbe helyeztem és nem magamba.
Pedig erre az erőre, bizalomra és hitre MAGAM-nak van leginkább szükségem, neked nincs és soha nem is volt.

"ÉS AMIRE NINCS TÖBBÉ SZŰKSÉGED, RÖGTÖN MEG IS KAPOD."