Ahogy kimondtam, ahogy leírtam, már itt is a segítség.
Ott hagytam abba tegnap, hogy az elme visszatért, az elmém, a fizikai szintű túléléshez való eszköz, újra itt van teljes kapacitással és működik.
A mostani szakasz az ő integrálása ebbe a teljesebb egészbe, aki vagyok.
Ma tanítást kaptam ehhez, egy emlékeztetéssel átszőtt szeretetteli érintést, egy információcsomagot.
"Az Felsőbb Én - nevezzük így - is rendelkezik egy olyan résszel, mely hasonló az emberi elméhez, de mégis nagyon különböző. Nem körülhatárolható, nem rész a szó legszorosabb értelmében, hanem inkább egy összerendező képesség, egy egyszerre látom-érzem-tudom-cselekszem központ. Egy tökéletes VAGYOKSÁG tökéles "IRÁNYÍTÓKÖZPONTJA".
Valami ilyesmi .... nehéz szavakkal átadni, mert maga a működése, a megjelenése és a fogalmai sem lineárisak, hanem inkább dinamikus és összetett, több dimenziót átívelő információbázissal rendelkezik, mely információk a különböző pontokon bármikor hozzáférhetőek. Ilyen értelemben maga az információ nem benne, hanem létezéséből következően folyamatosan és mindenhol "tárolva" van.
Ennek a gyenge másolata és leképezése az emberi elme, melyre azért van/volt szükség, hogy az emberi test, mely a Szellemet/Lelket hordozza ebben a sűrű közegben életben tudjon maradni, fenntartsa önmagát az anyagban és ott képes legyen mozogni, az anyagban változásokat előidézve nyomot hagyni.
Ez az emberi elme azonban a Felsőbb Én "elméjéhez" képes, bár leképezi azokat a képességeket és tulajdonságokat, melyek ott hozzáférhetőek a Szellem számára, csak leszűkítve és leegyszerűsítve tartalmazza. Mivel a test túlélése ebben a közegben az elsődleges, hiszen test nélkül a Szellem sem tud itt jelen lenni, ezért olyan automatizmusok is bele vannak kódolva, melyek azon túl, hogy életmentő jelentőséggel bírnak egy veszélyes helyzetben, egyúttal gátjai is az elme kapacitásának és használhatóságának.
Sajnos ezen automatizmusok vezettek odáig, hogy maga az emberi elme önmaga fontosságától áthatva túlhaladott egy olyan pontot, melyen túl már csak az egyén, csak az egyes ember túlélése számított már. Felülértékelte a saját élet mindenáron való megtartását és megengedte, beengedte világába a másik megsemmisítésének lehetőségét és szabadságát. Ezáltal egy olyan lehetőséget hozott létre, mely addig nem létezett.
Az ÉLET tisztelete a Felsőbb Én legelső parancsa, hiszen az ÉLET egyúttal ISTEN, maga A VÉGTELEN, A MINDEN. Hogyan is lehetne, vagy szabadna bármit is megsemmisíteni abból, ami A MINDEN.
Mégis, ez a MINDEN, látva, hogy valami új mintázat látszik kibontakozni mindebből, s mivel maga e mintázatot soha fel nem vette volna magába, engedte megtörténni mindazt, ami ezek után történt. S itt ezen a ponton kezdődik tulajdonképpen a mai emberi elme története, a szabad akarat mindenben, beleértve az ölést, a pusztítást és mások megsemmisítését is. A kiszakadást a MINDENBŐL, e MINDEN figyelő szeme mellett.
E kiszakadás egy fejlődési periódus, az emberi elme és egyúttal az emberiség fejlődése, melynek végén egy állati testben lévő lélekdarabból, egy intelligens biológiával és kozmikus tudattal rendelkező lénnyé válunk. De addig még van egy kis tennivalónk ... nem is kevés.
Visszatérve a ma kapott tanításra, ez az ISTENI ELME, melynek az emberi elme csak szerény másolata, mostantól legtisztább mintázataiban is rendelkezésre áll és elérhetővé válik azoknak, akik magukban az elérési utakat tisztára csiszolták és ismerik a "kódokat", mely kódok elsősorban az EGYSZERŰSÉG, a BÉKESSÉG és az ISTENIHEZ HASONLÓ SZÁNDÉK teljessége."
ChE
....
Mivel hamarosan indulnom kell valahová, és úgy látszik a mai tanítást ma már nem tudom leírni, mert valami fontosabb hátrébb sorolta ... itt bezárom soraimat, de azt hiszem ebben a témában még nagyon sokszor visszajövök ...
FK
