Két lábbal a földön

Két lábbal a földön járok. Megérkeztem?

Eddig hajlamos voltam szállni és ha nem vigyáztam, elszállni ...

Férfi részem szerencsére célirányos.
Érzem őt és egyre többször engedem át az irányítást.

Na, nem kell megijedni. A bennem élő férfi részről beszélek.

Érdekes, hogy mennyire más a világ a férfi számára.

Nem mindig értem, eleinte, és még most is sokszor, ellenállok.
Ugyanazt akarja, csak másképp.
És ez a "másképp" női szemmel érthetetlen.

Ki kell ilyenkor szállnom ebből, vagy inkább, teljesen nővé kell válnom anélkül, hogy érteni akarnám. Csak elfogadni és kész.

Hiába, a teremtő a céltudatosságot és a koncentrációt a férfiba helyezte.
Mi nők csak követni, engedni tudjuk ezt.
Tanulhatjuk, de ebben mesteriek csak a férfin keresztül lehetünk.
A belső vezetőnkön keresztül, ha úgy tetszik. Aki nőnél férfi, férfinál nő.
Mellesleg ez a teremtés egyik leghuncutabb tréfája.
 ---

Elkanyarodtam egy kicsit, szóval két lábbal a földön.
Az anyagban, mert hát ott vagyunk, vagy mi?
Igen, hidat verünk, most először érzem, hogy tényleg.
Ez már komoly. Komolyabb, van benne minden.
Minden dimenziót érint és hosszabb táv.
Nem ma és holnap.
Lehetőségek megnyitása fizikai szinteken is.
Szellemi szinten pedig a fogalmi rendszer bővítése.
Régi és új találkozása.
Találkozás.
Egy szenvedély és kívánság újraéledése.
Valamiféle küldetés ...
Nagy szavakat nem akarok, de valami ilyesmi formálódik.
De most megfogadom a tanácsot.
Hagyom érni és érlelődni, a beindult energiákat visszaforgatom és keringetem.
Nem csepegtetem el, ahogy eddig.

Nem tudom, hogy mikor jelentkezem újra, bármi lehetséges.
Addig is szép napokat mindenkinek.

Teremtésre fel!
Éljen az Alkímia!