A megértés szikrái - Vetített kép

Elfordulni a vetített képtől.

Egy belső pontban vagyok és vetítek érzéssel telített gondolataim szerint önmagam köré embereket, történeteket, egész világokat.

Te jó ég, én a vetített képekkel küzdök!

Amikor ez "leesett" valamelyik nap hazafelé tartva, akkorát nevettem ....  Kedvem lett volna a földön hemperegve csak kacagni. Nincs ennél nevetségesebb, mint amikor a gyerekember fest magának valami félelmeteset, kirakja a falra, és fél. Odavan ezért a félelemért, odavan a formákért, az érzelmekért, a szenvedésért ... szereti. Kacagtató.

Semmi sem ismerhető meg, még önmagam sem, annyira változó, annyira élő vagyok.

Halotti maszkom lehet, de mögötte akkor is élek. A lélek él bennem és mindenre emlékszik. És ha jó napom van, hallom és érzem, ahogyan csilingelve nevet és meglepődik minden egyes új érzésen, új gondolaton, új tetten és nem-tetten ... játszik. Teremtést játszik bennem és közben figyel. Tanul.

Bábu vagyok, akkor váltam le az EGÉSZRŐL, amikor elhittem, hogy ez a rész igaz, hogy a körülöttem lévő világ a minden.

Pedig csak vetített kép. Díszlet, jelmezek halmaza ... színház.

Most pihenünk egy kicsit. Csendben leszünk. A csendben összeforr a lélek a testtel.

A CSEND-ben sem vetített kép, sem gondolat, sem érzés nincs többé jelen. Csak a VAN.


!! De azért a nevetés se kutya! :)