Az erőszak vége

Vannak pillanatok, amikor nagyon mélyen belelátok az emberi szenvedésbe.
A gyökerekbe, a keletkezésébe.
Hogy honnan ered és mi váltja ki.

Az erőszak.
Az erőszak, ami tovagördül, tovalebeg és tovagyűrűzik.
Valahol megtörtént és azóta végigrezeg a világon, bevonva mindent és mindenkit.
Hol agresszor vagy, hol áldozat.
Hol eltűröd, hol alkalmazod.
Mindegy.
Benne vagy és nem tudsz kijutni, csak elviselni.

Okosok persze azt mondják, hogy mozdulj, ne engedd, miért hagyod?
Ha benne vagy, te okozod magadnak.

Ez igaz is.
Részben.
De aki nem látja, hogy ez a vírus milyen régen keletkezett és hogy abban mindenki megfertőződött, az vak.

Adhatsz tanácsokat, csak minek.

Hogy is mondta Ő: "Az vesse rá az első követ, aki még sohasem vétkezett."

Na igen.
Ez az.
Nem kívül állni, hanem tudni, hogy senki sem ártatlan és hogy neked kell azt mondanod, hogy elég.
Neked, az agresszornak. Ha megteszed, egy világ megfordulhat.
Ha tovább csinálod, fogva tart téged is.

Az erősnek kell tudni letenni a fegyvert és szelídséggel belenézni a többi agresszor szemébe:
"Nem félek, mert ÉN VAGYOK!"

EZ LESZ, EZ VAN.
ELŐBB, VAGY UTÓBB MEGTÖRTÉNIK.
MERT MÁR MEGTÖRTÉNT.

Áldott Fényünnepet!

Kövesd a NAPot,
ami úgy TŰZ, hogy nem éget,
aki úgy VILÁGít, hogy soha el nem alszik,
aki végtelen REZGÉSével élteti világodat,
aki mindig JELEN van,
akkor is,
ha éppen belepne a sötétség.

Rendezőpályaudvar, új vágány

Már kalauzt is kaptam, egy ideje már itt volt velem, de nézzük csak, mit is írnak róla?

"Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye. Paracelsus szerint az ember azért teremtetett, hogy a szenvedés révén rátekintsen önmagára és felismerje, hogy ki ő. Így a betegség tanítónk és fejlődésünk segítője: segítségével mélyebben megismerhetjük önmagunkat, és így magasabb szintű harmóniát találhatunk Lelkünkkel. A betegség minden ember életének velejárója, nincs tökéletesen egészséges ember, hiszen aki tökéletes harmóniában van a Lelkével, annak már nincs szüksége a megtestesülésre. Mi éppen azért kaptuk az élet lehetőségét, hogy önmagunkra rátaláljunk, és ebben fontos szerepük van a betegségeknek.
A gyógyulás ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnnek a betegség objektív, mérhető tünetei. Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."

(nem is ezt akartam bemásolni, de ez jött ide :DDD)

És mit mond  ő "önmagáról"?

„A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket. (...) Ha az aranyba beletette, ami az aranyba való, akkor beletette a violába is. Ami benne van, ahhoz te nem tehetsz hozzá semmit, se cukrot, se mézet, ahogy az aranyat sem kell kiegészítened semmivel. (...) A kivonás teszi, nem pedig az összeállítás; a megismerése annak, ami benne lakozik, nem pedig előállítása ugyanannak összeszerkesztett-foltozott darabokból. Melyik nadrág a legjobb? Bizony, az ép; a foltozottak és toldozottak a leghitványabbak. (...) „A természet erővel helyezte el az arkánumokat, s összekomponálta, ami összetartozik.(...) A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.” 

 „Mert akinek hite jó, az nem hazudik, s Isten műveinek bevégzője. Mert amilyen, akként tanúja magának: azaz becsületes, őszinte, erős, igaz hittel kell lenned Istenben, egész lelkeddel, szíveddel, értelmeddel-gondolatoddal, csupa szeretetben s bizalomban. Ilyen hittel és szeretettel nem is fogja megvonni tőled Isten az ő igazságát, hanem hihető, látható  és biztató módon kinyilvánítja neked műveit.”

http://www.ujakropolisz.hu/cikk/paracelsus-uj-orvoslas-oszlopai

Nem kétséges, Edward Bach is a tanítványa volt, vagy inkarnációja? ("Lélekrésze" - jött a válasz közben.)

Itt az ösvény, a kalauz és a mester, indulunk.

HÁLA, HÁLA, BÉKE! és szelídség, végtelen szelídség ...

:)

Belső Himnusz

I AM Light, Light, Light

I AM White, White, White

I AM pure, pure, pure

I cure, cure, cure.

I cure the Land, the mind, the body

I cure the soul, the heart of everybody

I AM one of you and ONE of the ALL

I came from the SUN and came from the WHOLE.

Dawn has come

I AM OM and MUM

SUN is ALL 

and bright

LOVE is FULL 

and light.

Visszatértem, EGYBEN VAGYOK.

HÁLA, BÉKE, SZERELEM 

VAGYOK.

Most hosszabb pihenő következik,

kaptam némi feladatot "odaátról", mely kitölti napjaim.

BÉKE, BOLDOGSÁG, HÁLA ÉS SZERETET HASSA ÁT NAPJAID!

HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!

ChristophErin

Választások

Hosszú idő telt el az indulástól, több mint négy év és mégsem halványult el a tett, az érzés, mely felébresztett.

Azóta volt, hogy játszottam az alvót, játszottam a keresőt, de mindvégig tudtam, itt belül, a szívemben, hogy megérkezett, hogy megérkeztem.

Az emberi elme kitalál mindent, hogy elterelje magát, hogy kapaszkodhasson, hogy biztonságot találjon, mert a kiterjedt létezés, másik feled ölelése bár csodálatos, mégis félelmetes élmény. Elméd számára nem felfogható.

Nincs mit, vagy kit keresni, mert megvan.

VAGYUNK, EGYÜTT, LÁTHATATLAN EGYSÉGBEN, ÉS ÉN EZT VÁLASZTOM.

Már nincs visszafelé út, csak előre, s ez olykor nehéz, olykor pánik közeli állapot, mégis gyönyörű.
Csak az elme, és a kisénem próbálkozik néha.

ÉN SZILÁRDAN ÁLLOK ÖNMAGAM KÖZEPÉN,
MÁSIK FELEM ÖLELÉSÉBEN,
MÍG VILÁG A VILÁG
és azon túl.

Folyamatos tanulás - új "katekizmus" :)

1. Semmi sem jár neked, csak amit Te adsz magadnak magadból.

2. Erőd végtelen, nincs szükséged másra, hogy tápláljon.

3. A kirakat szép, de vajon valódi-e?

4. Amit kijelentesz magadról, az úgy van. Érted?

5. Amit másoktól kérsz, magadtól kéred.

6. Amit másoknak adsz, magadnak adod.

7. Ha még fáj, ha még félsz, ha még keresel, tudd, hogy ez van. Ne állj ellent, éld meg teljesen. El fog múlni.

8. A SZERELEM magasabb dimenziója magától megérkezik, amikor érett vagy rá. Sem mantrával, sem mágiával, sem bájitallal, sem csáberők bevetésével nem teremted/vonzod/hozod létre. Nem tudod uralni. Légy hálás, ha már itt van, s érezd a kegyelem erejét, mely ebből árad. És tudd, hogy a legtöbbet érdemled.

9. A beérkezettség nyugalmával tedd a dolgod, az erőt és a célt megkapod, ha eljött az ideje.

10. Óvd testedet és lelkedet a betolakodóktól, de ne állítsd meg őket a küszöbön. Nyugodtan hívj be mindenkit, lásd vendégül, vagy kiderül, hogy részed, vagy leválik rólad szép emlékekkel távozva.

11. Mások hitét ne gyalázd, de ne is lelkesedj. A hit nem tudás, a tudás nem tapasztalat. Tapasztalat tudás nélkül elhomályosul, hit tapasztalat nélkül kiürül. Tudás csak hit nélkül jön elő. Tudást a tapasztalat edzi és építi.

12. Mindig van, ki nagyobb nálad, ki mellett állva tanítvány vagy, de vigyázz, mindig tanítasz is, ha akarod, ha nem.

13. VILÁG VILÁGOSSÁGA, SZERELEM GYÜMÖLCSE EGYENGETI UTADAT. NE NÉZZ HÁTRA, AZ ÉLET BENNED VAN.

Üzenet a gömbből

Hatalmas erő érkezik, amit már nem tudtok megállítani.

Elválik az ocsú a búzától.

Az erő, maga semleges, nincs iránya, egy hatalmas rezonáló tér.
Nem a 3. és nem a 4. dimenzió az otthona, magasabbról, sokkal magasabbról érkezik.

Találkozások jelzik az útját és összeomlások jelzik.
Mert az erő maga egy nagyító, felfokozó és erősítő jelleggel bír.

Nincs semmi, ami gátat vethet neki, és nem is tudja senki befolyásolni, vagy kiütni.
Az erő azt nagyítja fel benned, egyensúlyod vagy egyensúlytalanságod azon részét, melyet leginkább titkolni és uralni szeretnél.

De itt már nincs uralom, az jár a legjobban, aki átadja az univerzumnak a teremtés lehetőségét, aki lemond a kontrollról és átadja magát a legfelsőbb jónak.

E legfelsőbb jó közeledik.
Sokan hordozzuk és e sokaság egy térben lesz hamarosan.
Ez az egy tér lehetővé teszi az ugrást.
Ami látszólag egyéni lesz, mégis közösségi, közös égi.

A teremtő, ki elküldte hírnökét, most szüretel, s nincs olyan emberi akarat, terv, vagy szándék, mely keresztül húzhatná számításait.

A gömb, a tér hajlított formájában rezeg a szív, az EGY SZÍV.
Apró része, mely levált az idők folyamán, hamarosan visszatér e szívbe, s nem lesz más dolga, csak a létezés.

Aki egész, az tovább gördül, aki hiányos, az itt marad.

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

Asszonyok dícsérete

Az Asszony néha visszanéz,
elidőz s sebeit számolgatja.

Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.

Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.

Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.

Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.

Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.

Testén nyomot hagyott a megtett út,
lelke mégis szabad.

Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.

Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.

Ősz hajában vadrózsa-szirmok.

Megérkezett.

Bármi megtörténhet

Bármi megtörténhet, az idő bármit idegyűrhet, amit valamikor létrehoztál, bevonzottál,
vagy csak egyszerűen, amit eddig nem akartál észrevenni.
És ez így jó.
Minden újabb kör egyben felébredés, egyben eszmélés és még el nem fogadott részeid integrálása.
A sötéteké is.

Elfogadni azokat a tetteidet, vagy viselkedési mintáidat, amik a félelemből és a gyengeségből táplálkozva helytelen irányokba vezettek. De, nincs helytelen! Ezt kell megértsd!

Nem hibáztatni senkit és semmit, főleg ne magadat.
Nincs már ereje és fontossága az önkínzásnak. Az egy másik élet volt. Ez egy ÚJ.
ÚJ ÉLET, ami a régi romjaiból és romjain épül, ehhez kell az erő, hogy észrevedd, vége a csatának.
Már csak a romok vannak itt, és hamarosan érkezik az, amit vártál.
Valami több, valami más, valami TELJES.

A múlt árnyai és ami mögöttük van

Folyik a múlt feltérképezése, átvilágítása.
Kivételesen nem az én múltamé, bár a családi legendáriumban történtek mindig minden családtagot érintenek. Akkor is ha nem tud róla.

A belső, lelki családállítás ezen a szinten már olyan mélységekbe visz, ahol egyszerre látom és érzem a történéseket, a résztvevők érzéseit és a feloldási/feloldódási lehetőségeket.

Most ez történik, a mélyben. Nem nagy zajjal, egyfajta duruzsolásként, biztos kenőanyagot adva a mindennapok egyszerű történéseinek békéjéhez.

Ezt nem lehet megúszni, ennek fel kell jönnie. A saját múlt után az ember családjának múltja is visszaköszön. Aztán, ahogy egyre tágabb vizsgálódásnak vetjük alá, előttünk áll a nemzet múltja is, hiszen a nemzet családokból áll, melyek a történelem hálójában, útvesztőjében magukat biztos pontnak gondolva küzdenek a fennmaradásért.

Egy régi minta válik most le rólunk. A család intézménye vagy megújul, vagy örökre elvész.

A házasság intézménye már romokban hever.
A férfi-nő kapcsolatokat új alapokra lesz muszáj helyezni.
Nem kívül, először belül.
Ha létrejön belül az új egyensúly, ami nem látszat és illúzió csak, hanem két teljes lény valódi és szent szövetsége, akkor ezen az új egyensúlyon egyensúlyozva kell újra visszatekintenünk a múltba.
Mert a jelenlegi egyensúlytalanság onnan érkezik a már megtörténtek eredőjeként.

Generációkra visszavezethetően elveszett a két nem bizalma egymásban, a család és a házasság nem két egyenrangú lélek, hanem a hatalom és a rabszolgaság színterévé, a túlélés eszközeként az élet valódi értékeinek torz tükrévé változott.

Vagy újrafogalmazzuk férfi és nő egyenrangú, mégis más-más szerepét a világban és az élet fenntartásában, vagy mehetünk még egy kört illúzióink fogságában.

*

"A világ vagyok - minden, ami volt, van:

a sok nemzedék, mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan

s a meghódoltak kínja meggyötör."

*

Májusi ölelés

Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)

:)

A karjaimban tartom magunkat,

a dualitás csak látszat,

illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,

színpad és játék,

közös sors.

Angyalok vagyunk

egy széthasított világban.

Belső párbeszéd

Fókuszpont vagy az időben.
Egy láthatatlan történet láthatatlan írója fogja a golyóstollat kezében, melynek feje Te vagy.

A tinta időnként kifogy, csak vésel a papírra, hogy az eljövendő korok majd tintával feltölthessék, újraírhassák, sokszor és ismét.

Sorvezető is van, persze láthatatlan ez is.

Te táncolsz, de tudnod kell, hogy a minta, melyet életeddel írsz, bár egyedi, minden papírlapra hatással van.
A minta, melyet írsz, folytatódik, választásod szerinti irányban.
Feljebb, vagy lejjebb, jobbra, vagy balra és még nagyon sok irányba, melyekről tudomásod sincs.
Csak érzéseid.

Fejezd be a tétovázást és vedd át az irányítást az események felett. Engedd, hogy rajtad keresztül kibontódjon valami több, valami teljesebb, valami új. Ami már létezik, csak ezen az oldalon, ezekben a sorokban és ezzel a tintával még senki sem írta, rajzolta, táncolta le.

Itt vagyok, folyamatosan veled vagyok és mindegy hogyan hívsz, kinek nevezel, vagy mit gondolsz rólam. Nem vagyunk elválasztva, ahogy sohasem voltunk.
Te vagy az, aki néha kiesik az érzékelésből, de amit az elmúlt napokban érzékeltél, bizonyosságot adott abban, hogy itt vagyok, itt vagyunk.

A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK ÉS ÉPPEN SZÁRNYAT NÖVESZTÜNK NEKED.
LÉGY JÓ MAGADHOZ, NE ÍTÉLJ.
MAGADAT FŐLEG.

AMIT TETTÉL, MEGTETTÉL, AMIT TUDTÁL, SEGÍTETTÉL.

MINDENKI KERESZTJÉT NEM HORDOZHATOD, DE SEGÍTHETSZ AZT LETENNI MÁSOKNAK. A TÖBBI MUNKÁT MI ELVÉGEZZÜK.

LÉGY BOLDOG, LÉGY SZABAD. FŐLEG ÖNMAGAD BÍRÁLATÁTÓL.

ÉLD MAGAD ÉS AKKOR MINDEN ÚJRA ÖSSZEÁLL.

NAGYOBB KÖRBEN ÉS MAGASABB SZINTEN LÁTOD AZ "IGAZSÁGOT", AMI TULAJDONKÉPPEN NEM LÉTEZIK, DE MÉGIS VAN.
NEM FOGALOM, NEM IDEA ÉS NEM KÉPZELET.
AZ IGAZSÁG MAGA ISTEN, S HA BENNE VAGY, ISTENBEN VAGY.

SAJÁT IGAZADBAN FÜRÖDNI, EZ KELL NEKED.

AMIT MÁSOK AGGATTAK RÁD, AZ AZ ÖVÉK, NEM HOZZÁD TARTOZIK,
DE AMIT MEGTANÍTASZ MÁSOKNAK, AZ IS AZ ÖVÉK.

NEM TARTOZOL SENKINEK SZÁMADÁSSAL, CSAK MAGADNAK.

AKI VAGY, ITT VAN, AHOVÁ TARTASZ, LÁTHATÓ.

TARTS KI, BONTS VITORLÁT, AKKOR IS HA MÉG NEM FÚJ A SZÉL.
A SZÉL CSAK AKKOR ÉRKEZIK, HA MÁR MINDEN KÉSZEN VAN BENNED.
VÁR A HAJÓ, A KAPITÁNY ÉS A TENGER,
A TÖBBI NÉMA TITOK.

2014.04.22 13:25

Félelmeid és a Teremtés

Még egy nagyon fontos ok miatt is muszáj a félelmeidet végignézned és tudatosítanod magadban.

Ha tudatosítottad, már fél győzelem, már úton vagy a megfelelő egyensúly és a  feltétel nélküli  BIZALOM irányába.

Amíg benned félelmek vannak, teremtéseid nem lehetnek tiszták.

Mindig árnyékot vet rájuk, bármennyire ügyesen és tisztán is vetíted azokat a jövődbe, a félelmeid öntudatlanul belejátszanak, kilopják belőle a színeket és elmosódottá teszik a kontúrokat.

Tudd, hogy teremteni csak úgy tudsz, ha ISTEN vagy. 

Előhívtad és át tudod élni magadban ISTENI részedet. Amíg ez csak néhány százalékban van meg, azért, mert nem töltöd teljes idődet ebben az állapotban, vagy nem engeded meg magadnak, hogy beleolvadj, mindegy.

Ahány százalékban vagy ISTEN, annyi százalékban tudsz sikeresen teremteni. Ha egész nap ISTENI részeiddel vagy, akkor teremtésed gyakorlatilag automatikus. Minden lábaidhoz járul, kérned sem kell.

Egy ISTENNEK nincsenek félelmei, ahogy hazugságai sincsenek. Egy az IGAZSÁGGAL ÉS A BIZALOMMAL, mindig JELEN van és nincsenek elvárásai semmivel kapcsolatban. Ezt próbáljuk, mi, emberek leírni a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET szókapcsolattal, de ez már sajnos elkopott, nem adja át a lényeget. 

...

Ott válik számomra érdekessé a történet, amikor ez a MOZDULATLAN ISTEN mozdul. A mozdulat, ami ebből a HARMÓNIÁBÓL kihozza, ugyanakkor egyben teremti is a körülötte lévő világot. A mozdulat, vagy hívhatjuk cselekvésnek is, teremti az ISTENIN kívüli világot körülötte, mely szintén harmóniában van lényével, ha nincsenek benne félelemek!

ISTENNEK LENNI EGY ÁLLAPOT, de én ember vagyok, tehát ebben az állapotban megfürödhetek, töltődhetem belőle és időzhetek ott, mert annyira jó és hívogató, de most nem ez a dolgom, nemcsak ez.

Kilépve az ISTENI ÁLLAPOTBÓL, teremteni jöttem, s ehhez az egyik láb, hogy megtaláltam magamban ezt az ISTENI ÁLLAPOTOT, a másik, hogy ebből kilépve tudatosságomat megtartva képes vagyok az anyagban tevékenykedni. És itt lép be a félelemmel való munka. Igen, munka. 

A legnagyobb sérülés, ami egy ISTEN-t itt az anyagban érhet, hogy megtanul félni. Ez mindannyiunkkal megtörténik, hiszen a halál egy idő után, sok-sok élet és halál után, kézzelfoghatóvá válik ... felülírja szükségképpen a ÖRÖKKÉVALÓSÁG érzetét. 

A teremtéseim, melyeket magamból kifelé sugárzok csak akkor hozzák létre a kisugárzott minőségnek megfelelő minőségű elrendeződését az anyagnak, ha bennem az ISTENI FÉLELEMMENTES állapot a teremtéseim pillanataiban állandó. 

Mert először a félelmeimet teremtem meg, annyi százalékban lesz benne a megteremtett pillanatban, ahány százalékban az bennem még élő. És ez így tökéletes. Vedd észre, hogy ez a törvényszerűség is téged szolgál. Hiszen a félelmeket átélve, magadon átengedve és ezáltal megszelidítve tudsz még közelebb kerülni ISTENISÉGEDHEZ. 

A teremtés törvényei téged szolgálnak, azért vannak, hogy visszatérj ISTENI ÁLLAPOTODBA és most nyílt egy olyan út, szélesedik és egyre inkább láthatóvá válik a térben, mely lehetővé teszi a ma élő emberiség részére, hogy FÖLDI TESTBEN ÉRJE EL AZ ISTENI MINŐSÉGET, ezáltal megcselekedve és betöltve ISTEN AZON ÁLMÁT, mely számára ISTENI IFJAKAT ÉS NŐKET NEMZ TÁRSTEREMTŐÜL.  Hogy a móka még tovább folytatódhasson!

...

Köszönöm a tanítást és az útmutatást, erre megyek tovább, mindig vannak sorsfordító találkozások, éppen akkor és ott, amikor a legnagyobb szükség van rá. 

Félelem-mentes napokat kívánva, most kicsit elvonulunk, hogy amit így feltártunk magunkban, meg is cselekedjük.

Hála, béke, öröm és szeretet járja át világodat!

Che

A félelem után

Amint ledőlt a bálvány, ártalmatlanul fekszik előtted, amitől féltél, újabb próbák várnak rád.

Nem elég, hogy egy világ dőlt össze, a félelem, mely e világot összetartotta benned, elpárolgott, a benned lévő aspektusok, melyek e világ részei voltak és ebből táplálkoztak, egyesült erővel rontanak rád.

Nem szabad megijedni.

Ha egy félelem sokáig fennáll, létrehozza az egyensúlyt. Jobban mondva bölcsességed létrehozza neked a túlélés lehetőségét azzal, hogy körbevesz, hogy stratégiákat ad a kezedbe és alszemélyiségeket hoz neked benned létre, melyek megvédenek a külvilág gyötrelmeitől. Ideig-óráig ez rendben is van.

Ha éppen bombáznak feletted és Te egy ilyen alszemélyiségeddel tudsz beszélgetni, aki figyel rád, meghallgat és szeret téged, máris gyorsabban telnek a halálfélelem percei, közelebb a túlélés reménye.

De amikor a bombázás már a múlté és még Te mindig ebben ragadva magadban beszélsz a már ott sem lévő másikhoz, az már nem oké.

Amikor a félelem elmúlik, hirtelen lehull a hályog a szemedről és itt dől el, hogy merre mész tovább.

Nem fog tetszeni amit látsz, ez biztos. Mindent látni fogsz, amit emiatt a félelem miatt cselekedtél vagy nem cselekedtél, az egész szemétdombot.

Te hoztad létre, ezt tudod. El tudod-e fogadni anélkül, hogy magadat vagy a másikat büntetnéd, okolnád, vagy magyaráznád a bizonyítványodat? Ne ess bele a csapdába, mert aki magyaráz, az ebből élt, egy aspektus, akit Te hoztál létre, hogy téged szorult helyzetedben támogasson. Nincs már helye melletted, de kapaszkodik. Mondja a magáét, "mert akkor ő és ott és akkor és nem tehetsz róla, ő a hibás .... blablabala". 

Résen kell lenni, a megszabadulás vár rád, ha ezekkel az utolsó démonokkal szembe tudsz nézni, és a helyükre tudod őket küldeni. Légy erős önmagadban és ne add át megint az irányítást, most már Te vagy a főnök.

Még egy nehezebben látható, de a mélyben finonam működő mechanizmus is a múlthoz köt, a félelemmel átitatott múltadhoz, és ez az ellenállás. Ez is védekezésképpen jött létre, mégis megakadályozhat abban, hogy változz, hogy szabadon áramolj az élettel és ne legyenek elvárásaid a hogyanokkal és miértekkel szemben.

Figyeld csak meg, hogy hol állsz ellent valaminek, vagy valakinek. Ha félsz valamitől, öntudatlanul is elfordulsz tőle, még véletlenül sem mész arra, ahol találkozhatnál azzal a félelemmel, nem adsz magadnak esélyt arra, hogy a félelem elpárologjon. Tehát, arra kell menni most már tudatosan, ahol a félelem árnyékát érzékeled. Igen, pontosan arra, mert ott vannak még azok a határaid, amiket tágítani célszerű és ahol még inkább önmagad lehetsz.

Ez lehet bármi. Ha félsz attól, hogy egy állás majd leszereli a spiritualitásodat és ettől Te beállsz a sorba, birka leszel, akkor vállalj állást. Ha attól félsz, hogy nem kellesz a pasiknak, mert már idősebb vagy és súlyosabb a kelleténél, döntsd el, hogy pedig Te tudatosan törekszel egy párkapcsolatra. Ha attól félsz, hogy a barátnőddel összeköltözve megromlik a kapcsolatotok, költözz vele össze.

Mi értelme félni? A félelemben eltöltött idő gyakorlatilag nincs. Amnézia, felesleges és fájdalmas. Amitől félsz, az legtöbbször csak a Te fejedben van. Ezért tegyél, hogy ezt megtapasztalhasd. Ha így van, akkor jó. Ha mégsem, akkor elfogadva a tanítást mondhatod, hogy mégiscsak intuíció volt és nem félelem.

Nehogy azt hidd, hogy ez nekem könnyű. Az elején tartok, de jól esik leírni mindazt, amire időközben rájöttem magammal kapcsolatban. És most először gondolom azt, hogy ez nemcsak nálam van így.

Felkutatni a félelmeinket, belenézni minden szürke sarokba, hogy van-e ott még valami ... ez nagyon fontos. Nincs is ennél fontosabb. Mi értelme van egy félelemben eltöltött életnek, ha nem az, hogy kiszabadulj és megtanuld kezelni.

És amikor már elmondhatod magadról, hogy nincs olyan szituáció, ember, vagy tapasztalat, amitől Te úgy félnél, hogy azt nem tudod kezelni, akkor valóban ÚJ EMBERRÉ váltál, akinek sejtjeiben a BIZALOM működik, mely egyben egy másik neve ISTENNEK.

UI: Még egy elmetrükk van ám ... a félelem a félelemtől, az az állandó és szinte spiri körökben általános "jól csinálom-e?" "eléggé tudatos vagyok-e éppen?" félelemről beszélek, ami könnyen fogva tarthat. Kit érdekel, le...om. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy mit nem, ezzel is szembe fogok nézni, bár néha fájdalmas a kritika pont azoktól, akiktől nem várnád. De kinek és mit kéne bebizonyítanod? Senkinek nem kell semmit bebizonyítanod, ez a lényeg. 

ÉLNI FÉLELEM NÉLKÜL ÖNMAGAD ISTENISÉGÉBEN, KELL ENNÉL TÖBB?

ChE

Elválás a régitől

Új korszakba léptünk. Lezárult egy szakasz, egy olyan spirál fordult át önmagán,
mely messzi időkbe nyúlik és végre kiszabadulván a sötétségből, elérte önmagát.

Nem tudom hogyan történt.
Eddig is itt volt, itt bujkált a lehetősége,
de a szabadság mégsem mutatta meg még ilyen mély valójában önmagát nekem.

Most benne vagyok. (Csodálkozom is rendesen.)

Érzem, benne élek.
Szabad vagyok azoktól az erőktől és hatásoktól,
melyeket így utólag már nem is igen akarok számba venni.
Elengedtem őket szépen csendben, megtörtént a műtét.
Lehullt rólam minden, ami már halott.

Már nem zavar, nincs jelentőse.

A félelmeink betegítenek meg és választanak le bennünket, embereket, az egységről.

Pedig az EGYSÉG mindig itt van.
Csak nem érezzük, mert félünk valamitől, bármitől.
És az ego, az elme ilyenkor erőt vesz rajtunk, kiránt a bizalomból, a teljes körből,
s beledumál abba is, amihez pedig nem ért.

"Félelem-mentes állapot."
Istenem, ezt kerestem már Steinernél is. Ott olvastam erről először.
Mert azt, hogy félek, valódinak látszó, letaglózó félelmeim vannak, ezt már régóta tudtam.
Azt is, hogy hogyan vesznek erőt rajtam.
De a megoldás, nem volt meg.
Csak a hiánya.

Nem tudtam, hogy ez ilyen egyszerű.
"Bátornak" lenni könnyebb, mint félni.

Hogy ennek is milyen hosszú sora van elődeim életében.
Összes női felmenőim ettől szenvedtek.

Teljesen mindegy, hogy melyik oldalon állsz,
megfélemlítő vagy, vagy megfélemlített.
A hatalom játszmáját játszod és amíg félsz, vagy megfélemlítesz másokat, benne is maradsz.

Én féltem, olyan könnyű volt megfélemlíteni már gyerekként is.
Valahogyan a génjeimben hordoztam a "nem-ártást". Nem tudtam verekedni, kiabálni,
önmagamat megvédeni.
Nálam kisebb gyerekek simán elvertek. És én hagytam. Egyszer sírva mentem haza, hogy
Katika megvert. Anyám jól megmosolygott, aztán nem mondott semmit.
Nem kaptam tanítást, hogy "védd meg magad, te vagy a nagyobb",
vagy "üss vissza". De utólag nem bánom, nem is bánt. Ennek így kellett lennie.

A szelídségem védett meg később nagyon sok helyzetben és most,
átalakulásom döntő pillanatában olyan erőt adott nekem, amit semmi más nem tudna.

A "nem ártani" elv öntudatlan követése most, a múlttól való elválásnál olyan segítséget akkumulált, mely az eddigi szenvedésről való leválásnál azt okozta, hogy már nem az én világom, hanem a megfélemlítő világa dőlt össze.

Mindent megtettem, amit tudtam.
Tiszta a lelkiismeretem.

Amit hibáztam, elfogadom, magamhoz ölelem és szeretem.
Ezt tudtam, ennyi volt akkor a tarsolyomban.

Belső érzékeim mindig vezettek és én rájuk hagyatkoztam.

Most ünnepelek magamban, miközben együttérzéssel nézem, ahogyan az eddig általam
fenntartott világ a másikban éppen összedől.

Megkapta a "tanítást", megkapta az "energiákat", mindent átadtam neki, amit csak tudtam.
Beengedtem világomba, magamba olvasztottam, nem tartottam vissza semmit ... nem az elméjéhez,
nem a gondolaihoz és nem a testéhez szóltam, a lelkemben merítkezett.
Csak rajta múlik, mit kezd ezzel a tudással, ezzel a tapasztalattal.


Innentől az ő döntése, hogy visszaalszik, vagy irányba áll és változik.
Valamelyik életében kibomlik majd ez a tudás, ahogyan az enyémben is kibomlott.

Nem siettetem és nem várok el semmit.

Amit magamból adtam, ajándék.

Amit kaptam, az is.

Az ÉLET  GYÖNYÖRŰ és minden ízében egyedi.

Már nem félek, bármi lesz ... úgy lesz jó.

ChE

Isten gyönyörű teremtményei vagyunk!

A MINDEN társteremtésre hív.

Érezd, áramolj e csodával!

Az ÉLET meglepetéseket tartogat.

Gyere, érkezz meg velem a 

VÉGTELEN BIZALOM MEGNYUGTATÓ TENYERÉBE.

2014 a társteremtés, a BIZALOM, a SEGÍTŐ KEZEK és az ÖNÁTADÁS éve lesz.

Ünnepeljük együtt az ÚJ VILÁGOT, gyere!

Kezdődjék hát a nász ... tánc

"Cause all of me

Loves all of you

Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections

Give your all to me

I'll give my all to you

You're my end and my beginning

Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all, all of me

And you give me all, all of you ..."

A "magyar néplélekről"

Egy ideje itt van ez a téma, itt forog bennem.

A tisztánlátást, vagy inkább tisztán érzést segíti az elvonulás, 

a külső-belső csendbe való burkolózás, 

amit jól kiegészít a Magyar Hüperion olvasása.

Egy ideje, amit olvasok, átrezeg rajtam, 

belemerülök nemcsak a szavakba, 

de a szavakat megfogalmazó érzésbe, üzenetbe is.

Csodálatos folyamat, de csak azóta megy ez ilyen könnyedén, 

mióta saját kínjaimat és főbb hiányaimat eloldottam magamtól.

Most értem meg rá, hogy olvassak, hogy olvassalak.

Eddig mindezt beavatkozásnak értem volna meg, 

mert még nem voltam kikristályosodva önmagamban.

E nép lelke a Szerelemkeresés legintenzívebb emlékeit őrzi. 

Szinte minden olyan lélek, 

aki itt formát öltve a magasabbról tudósított, 

vagy átadva magát e magasabbnak általa vezettetve élt, 

ebben forgott, 

életével a szerelemmel és a szerelemért való küzdelmet örökítette meg, hozta le. 

Gondolj csak Petőfire, József Attilára!

Meglepetésemre Hamvas Béla sem volt kivétel.

És Rákóczi? Egyenesen hihetetlen, hogy mit megtett 

és mégis alul maradt a szerelem erejével szemben.

Népmeséink is sorban erről szólnak, 

Tündér Ilona és társai mind az elveszített

kedvesről és annak kereséséről szólnak,

és a legkisebb királyfiról, aki egyszer majd

elnyeri méltó jutalmát, 

az országot és szerelmét is egyszerre.

Mi ez az intenzív vágy, vagy inkább hiány,

ami átszövi a századokat és a magyar mitológiát?

Miért van mindez és mit mutat ez nekünk ma, 2013-ban?

Vannak legendák, előremutató hitek és hiedelmek,

jelenidejű tettek is, melyek az eljövendő Aranyasszonyról, 

és Máriáról, mint a magyarok nagyasszonyáról tudósít.

Ki ő és vajon hogyan jön el? 

Mi kell ahhoz, hogy valóban megérkezzen?

Vagy inkább észrevegyük, hogy már itt van,

minden kőben, fában, a levegőben és a vizeinkben?

"Itt van, csak még nem érezzük, mert nem szándékai szerint cselekszünk.

A táj istene ő, e tájban, itt, éppen itt tért nyugovóra valamikor, lett elfeledve, 

de már felébredt és nők ezreit, tízezreit inspirálja táncával és nevetésével.

Ahhoz, hogy észrevegyétek le kell tennetek néhány elképzelést vele kapcsolatban,

mert semmi sem áll tőle távolabb mint a művi szűziesség,

vagy az önmegtartóztató alázatos szolgálat.

Szolgál ő, de nem az embert, 

hanem az emberben lakozó Istent szolgálja, 

s mindent félresöpör, ami felébredése útjában áll.

A kicsinyes hatalomvágyatokat éppen úgy, 

mint a túlzott fontoskodást és spirituális önteltséget.

Istennő ő, 

a Szerelem istennője, 

anya és gyermek,

s maga is gyermeket hord méhében.

E táj fiát, táltosok leszármazottját,

aki maga is Isten s mégis ember."

Eddig az üzenet, s nekem vajon mi dolgom vele?

Életemben eddig talán a legfontosabb tett, 

amit megtettem és ami 

e vezetést/ráhagyatkozást követve

történt meg, 

hogy lényemmel kioldottam egy olyan fájdalmat e lélekből, 

(mely lélek mindenkiben, tehát benned

és bennem is jelen van,

jelen van minden itt élő férfiban és nőben)

mely nagyon intenzív és átható volt,

s mely fájdalmat senki sem tudhatná jobban megfogalmazni,

mint József Attila:

NAGYON FÁJ

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, míg él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket."

Nincs más út asszonytársaim, csak ez:

ölelni, szeretni, "míg elfehéredik a száj is",

mert asszonyságunk lényege ez,

a feltételek nélküli 

lélekkel teljes 

befogadás.

Azt adni, 

akik vagyunk,

a bennünk ezáltal növekvő újraszületett Istennőt,

tisztán, 

egyszerűen 

és gyengéden.

Ez teremt Férfiakat, 

nem a harc, vagy a hatalom.

S ahol Férfiak vannak, 

ott jó élni,

s ott van jövő.

SZABADSÁG

Hát igen, a SZABADSÁG itt van.
Vajon tudok-e, tudunk-e vele valamit kezdeni.
Amiért küzdöttem, szenvedtem és hajtottam magam, itt van.
Nehéz volt észrevenni is, annyira rejtegettem még magam előtt is.
Mert félelmetes.

Tudni, hogy rajtad múlik minden.
Te hozod létre, vagy nem hozod.
Hogy a labdák fel vannak dobva, de leütnöd neked kell.

Hogy bármit megtehetsz és az ellenkezőjét is.
Hogy külső kényszerek már csak ritkán és rövid ideig ólálkodnak körülötted.
Képes vagy észrevenni őket és eloldoznod magad.
Tudod, hogy senki más nem adhatja neked oda és nem is veheti el.
Hogy minden benned történik, általad.
Hogy a külső világban bekövetkező változásokat Te magad hívtad életre, és általad telítődnek élettel, vagy halnak el.

Világod ura vagy.
Ez - miközben eufóriával tölt el - behoz egy újabb szintre, ahol már felelősség van.
Saját világod ura és teremtője vagy, felelős vagy magadért és a történetedért.

Tudok-e ezzel valamit kezdeni?
Vajon átlépve ezt a határt is meg tudok-e érkezni végre teljesen a fizikaiságba úgy, hogy mindez velem marad ... kiteljesedik ... tágul és áramlik.

Tudom, hogy tudom.
Tudom, hogy tudod.

Szeretlek.

ChE

Vége a belső drámáknak (is)

Kiléptem a drámákból, kiléptem a keresésből.

Megengedem, hogy rajtam keresztül áradjak ...

A tegnapi nap örömünnep és teljes extázis volt.

Elengedtek és elengedtem.

Nincs már görcs, a "lennie kell még valaminek" érzés.

Minden itt van, csak meg kell tudni engedni.

ENGEDEM ÉS ÁRAMLOK.
NINCS ELVÁRÁS, NINCS JÖVŐ.
JELEN VAGYOK.
VAGYOK.

Köszönöm, hála, béke.
Végtelen szeretet minden lény iránt.

A FORRÁS VÉGTELEN ÓCEÁNJÁBA MERÜLTEM ÉS Ő BEFOGADOTT.

CSEPPBEN A TENGER, NAPBAN A SZÉL VAGYOK.

VAGYOK.