A Teremtés műhelytitkai ;)

"PYGMALION

Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek,

elborzadt buja bűnüktől, mit az asszonyi szívnek

nyújt bővebben a természet, nem vett maga mellé

asszonyt, nőtelen élt, nőtlen volt ágya sokáig.

Nagy művészettel készített szobrot eközben

hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra

nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult.

Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;

tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;

művészet fedi el, hogy csak művészet. Az ámult

Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre.

Ujjaival művét tapogatja: ha emberi test-e

vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.

Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében,

és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak,

s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta.

Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék

mindig a lánynak, elé viszi: kagylót, síma kövecskét,

gyönge madárkákat, sokezerszinü tarka virágot,

szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról

Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat;

ujjait ékkővel s a nyakát csinosítja nyakékkel;

gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyű:

mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem.

Sidoni bíborral készült kerevetre teríti,

hitvesnek hivogatja, pihér párnára nyugosztja

végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit.

 Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent,

és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkok

áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül,

füstöl a sok tömjén; s ő, mint kell, áldozat-adva

áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: „Ha ti mindent,

égiek, adhattok, vágyom feleségemül...” Azt nem

merte kimondani: „Őt”, pusztán: „...egy olyant, ki hasonló.”

Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján

ott volt), hogy mire áhitozik; s hogy kedvez e vágynak,

égig háromszor lobogó lánggal kimutatta.

Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné,

ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik;

ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját:

s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik

vágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, ha

nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok

más alakot vesz föl, használják, hasznos ekképp lesz.

Ámul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik,

most a szerelmes, a vágyott lányt érinti megújra.

Élő test! Ereit már verni tapintja hüvelyke.

Most azután a Paphos-beli hős szívbéli szavakkal

adja Venusnak a háláját; és ajkait immár

nyomja a nem hazudott ajkakra; a szűz meg a csókot

érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,

és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.

Eljön az istennő is, mit megadott, ama nászhoz,

és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,

jő a világra Paphos, nevet ő ad majd a szigetnek."

Publius Ovidius Naso

Átváltozások

10. könyv

(METAMORPHOSES)

FORDÍTOTTA DEVECSERI GÁBOR

Forrás: http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.pdf

Fázisok

1. Ébresztés, ébredés.

2. Beáradás, elmebéli programok újraírása, szelektálás.

3. Felsőbb részeiden átjövő képek megjelenítése, önvizsgálat.

4. A teremtés fázisai, a régiből az újba folyamat, iterációs, hosszú, mélybe ugrások és elszállások 

     váltakozása.

5. Harc az elmével. Pillanatnyi békeállapotok. Szerelemkeresés.

6. Beáradás egy felsőbb lénybe, átmeneti állapotok, üdvözültség, csatornázás.

7. Gyors elszállás, szerelem megélése szellemi szinteken.

8. Hiányállapotok felerősödése, hátrafelé menet, tisztító tűz.

9. Párkapcsolati, életvitelbeli válságok, éhség valami jobbra, többre.

10. Szerelem állandósulása, egység megélése, kundalini energiák emelkedése.

11. Amikor minden kötél szakad, választások, félelmek elengedése, múlt átértékelése és

     elengedése.

12. Tiszta lap, sorvezetőd a Szerelem.

13. Teremtés, fény és árnyék integrálása, átengedés.

14. Teljes alászállás, kezdőpont, visszatérés és elindulás, egybeérkezés.

15. Amiért jöttél.

:) Ez van.

Tüzedben égek

Lelkem lobog,

testem boldog,

szívemben béke,

megharcoltam érte.

A tűzből beszéltél hozzám,

engedtem, hogy vezess,

hosszú alagút végén

várt a kedves.

Nyakamban ajándék,

szemében tűz,

mutatta, mi a szándék,

nem más ez, csak játék.

Összefűztél,

összefűzettünk,

arany fonál az út.

Lelkem nem tud,

nem ismer azóta háborút.

Hát köszönöm neked,

hogy vállaltad a jót,

s a rosszat is,

értem és értünk,

ki odafent lakozik.

A találkozások mindig több szinten történnek

Nagyon fontosak a találkozások.
Amikor "önmagad, az istennő és fiai" egy darabjával másban, egy másik emberen keresztül találkozol.

Örülj neki és ünnepeld, de ne akard megtartani.

Sok-sok közös élet, sok-sok emlék fűz egybe, de tudd, hogy az ember, aki legtöbbször előtted áll, aspektusaival, egójával, nem ugyanaz, mint a minőség, amit rajta keresztül érzel.

Kiterjedt érzékeléseddel már érzed a lényt, akiben van, de ő még lehet, hogy nem érzi.

Nem szabad siettetni, hagyj neki időt, senkit sem lehet idő előtt felébreszteni. Amikor készen lesz rá, megtörténik.

Amit adni tudsz, az a figyelem, a feltétel nélküli elfogadás és a hála.
Hála a kapcsolatért, az együtt töltött percekért, s minden apró szikráért, mely lelkéig ér.

Ezt tudod, befogadni őt a TÉR-be, ahol a magasabb világokhoz vezető kapu nyílik.
Érezd át és tudd, hogy ezt teszed, amikor befogadsz.

Nem kell a beszéd, és nem kell hozzá a szó, elindul a folyamat, melyet nem baj, ha még nem értesz, mégis tapasztalod nap-mint-nap.
Akinek dolga van vele, érzi, akinek nincs, nem.

Egy dolgod van, ezt a teret a legtöbbször és a legtöbb ember felé megnyitni, hogy áradjon a kegyelem, az Istennő áldása és a Szerelem.

Üzenet a gömbből

Hatalmas erő érkezik, amit már nem tudtok megállítani.

Elválik az ocsú a búzától.

Az erő, maga semleges, nincs iránya, egy hatalmas rezonáló tér.
Nem a 3. és nem a 4. dimenzió az otthona, magasabbról, sokkal magasabbról érkezik.

Találkozások jelzik az útját és összeomlások jelzik.
Mert az erő maga egy nagyító, felfokozó és erősítő jelleggel bír.

Nincs semmi, ami gátat vethet neki, és nem is tudja senki befolyásolni, vagy kiütni.
Az erő azt nagyítja fel benned, egyensúlyod vagy egyensúlytalanságod azon részét, melyet leginkább titkolni és uralni szeretnél.

De itt már nincs uralom, az jár a legjobban, aki átadja az univerzumnak a teremtés lehetőségét, aki lemond a kontrollról és átadja magát a legfelsőbb jónak.

E legfelsőbb jó közeledik.
Sokan hordozzuk és e sokaság egy térben lesz hamarosan.
Ez az egy tér lehetővé teszi az ugrást.
Ami látszólag egyéni lesz, mégis közösségi, közös égi.

A teremtő, ki elküldte hírnökét, most szüretel, s nincs olyan emberi akarat, terv, vagy szándék, mely keresztül húzhatná számításait.

A gömb, a tér hajlított formájában rezeg a szív, az EGY SZÍV.
Apró része, mely levált az idők folyamán, hamarosan visszatér e szívbe, s nem lesz más dolga, csak a létezés.

Aki egész, az tovább gördül, aki hiányos, az itt marad.

"Más hangon" "ugyanaz"

Ritkán csinálok ilyet, de most nem tudom megállni,
mert

az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.

Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo


A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)

Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.

Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.

Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.

A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.

Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba

A sárkány és a SÁRKÁNY

Jött egy érzés és egy gondolat, s - emlékeim szerint - ezt megelőzte egy tett, egy alkímiai tett is.

Egy szobrot kellett átformálnom a térben. Egy sárkányölő szobrot.
- Mert a sárkányt meg lehet ölni, de a SÁRKÁNYT nem. Erős és végtelen lény. -

"Szelidíteni kell azt, folyamatosan éreztetni vele az erőt, az erődet, s akkor szolgálni fog."

Azt szolgálja, aki erős, tiszta és örök, ÉL ÉS ÉREZ.

"Ugyanúgy helye van a teremtésben, mint az EMBER-nek."

Szóval felszabadítottam egy sárkányt,
jobban mondva, "megtanítottam" egy harcosnak,
hogy ahelyett, hogy leszúrja, hogyan szelidítse meg s használja erejét.
Hogy melyik életben melyik részem volt, ki tudja már azt?! De ez most nem is fontos.

A fontos az üzenet.

Hogy aki legyőzni, megsemmisíteni, kiírtani akarja a SÁRKÁNY-t, az elveszett.
Mert nem lehetséges.

Ez a gondolat akkor érkezett újra és fészkelte be magát a fejembe, amikor régi kastélyokban járkálva egyre-másra láttam a sárkányölő "Poszeidón" szobrokat.
Nem értettem először az ellenérzésemet, de most már értem.
E kastélyok urai sem urak azóta már, s ebben e téves ideológiának is szerepe lehetett.

Mert a primitív sárkány, amit legyőzhet a királyfi a mesében, hogy asszonyát meghódítsa, csak egy árnyék, árnyéka egy sokkal hatalmasabb és fontosabb erőnek a TÉR-ben.

S ez az erő felszabadulást kér, hogy szolgálhasson.
Mítikus lényként visszatérve, újra a megfelelő helyre, a segítők közé, felsorakozik.

Elmúlt életek - sokadik

(: Néha visszaolvasom magam és elég vicces, tetszik, amit írtam, vagy írt valaki innen belőlem. :)

Az elmúlt héten egy újabb "elmúlt élettel" ajándékoztam meg magam.
Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.

Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!

S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?

Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.

Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.

Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.

Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.

 

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

Asszonyok dícsérete

Az Asszony néha visszanéz,
elidőz s sebeit számolgatja.

Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.

Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.

Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.

Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.

Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.

Testén nyomot hagyott a megtett út,
lelke mégis szabad.

Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.

Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.

Ősz hajában vadrózsa-szirmok.

Megérkezett.

Amikor összedől a világ

Az van, hogy összedőlt az eddigi világom. (Már megint, jaj :)

És ez sokkal mélyebb szinteken történt meg, mint eddig bármikor.
Mert az alapokat rendítette meg, a legmélyebb szintekről lett kihúzva néhány alapkő.
És most rendesen billeg itt ez az egész.

A ragasztóanyag meg teljesen kiolvadt. A kapcsolataimat összetartó erő kioldódott.
Csak a szeretet maradt, és ami a jó, hogy ez viszont megmutatta, hogy mire is kell valójában figyelnem,
mi az, ami ezen az életemen túl is fontos, ami lényem középpontjából érkezik és valóban ÉN VAGYOK.

Egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy erőből pótolom a hiányzó részeket, és próbálom feltérképezni, meglátni, hogy mi az, amit helyettesíteni kell, és mi az, amit lehet "veszni hagyni".

Elég munkás és nagyon fárasztó helyzet, de, én csináltam magamnak.
Persze ez most marhára nem vigasztal és kicsit tele a kosaram a jó tanácsokkal.
Én sem tudnék másnak adni egy ilyen helyzetben, mert a döntéseket nekem kell meghoznom és meglépnem,
nem másnak.

Tudom, hogy van megoldás és ha hagyom, be is fog áramolni.

Ebben a billegésben ráadásul néhány aspektus rendesen próbálkozik.
És én is érzem, hogy az áldozat szerep - amibe raktam magam és végre felismertem - most természete szerint át kéne billenjen a megtorló szerepbe. Érzem is a sárkánykörmöket néha, de hála nekem, nem ragadnak el.

Ki lenne ezért a hibás, ha nem én.
A külvilág csak betöltötte az űrt, amit én hagytam, hogy betöltsenek.
Én engedtem meg az elnyomást, az erőszakot, meg összes többi egyebet.
(Nem részletezném, nem szándékom senki haját égnek állítani.)

Viszont azt is leszűrtem mindebből, hogy hatalmas erőm van,
hogy egyáltalán ezt eddig ilyenformán kibírtam,
és óriási teremtő erőm is van hozzá,
mert mindeközben párhuzamosan létrehoztam magamnak a kivezető utat is.

Gondolat vagy felismerés?

Motoszkál bennem egy gondolat. Kérdés, hogy enyém-e, vagy kaptam.
Olyan pontból látom és érzem most a világomat, hogy ez fogalmazódott meg bennem.
De egyáltalán nem biztos, hogy így van. Mégis leírom.

Azt érzékelem, hogy ez a mostani világ a férfiak világa.
A nő benne, csak mellékszereplő, díszlet és eszköz.
A fizikai világról beszélek és arról a nőről, aki elsősorban ANYA és csak másodsorban
SZERETŐ.  E két minőség egyesülésével, ALKÍMIAI MINŐSÉG.

A nagy átlagban, azaz a tömegtudatban és a tömegtudatból táplálkozó emberek fejében
ez a fajta minőség nincs jelen. Persze a férfi teremtő minőség sincs igazán, de annak annyi torz
formája van az anyagban, annyi férfias játék lett teremtve, hogy ezáltal ez az erő, ha torzan is, de jelen
van.

De a női nincs. És ahol megjelenik, máris elnyomás alá kerül.
Nézd csak meg a természetes születést körülvevő elnyomó tendenciákat.
Vagy az anyaságot választó nők helyzetét.
Vagy annak a nőnek a perspektíváit, aki nem akar karriert, csak nő akar lenni,
anya, háziasszony, feleség, kertész, gondos gazda a lelkek kertjében.
Aki ezt választja, gyakorlatilag kivonul a társadalomból, mert munkájának és életének
nincs értéke, látszólag célja sincs, hiszen nem gondolkodik vagyonban, gyarapodásban, karrierben.

A nő, mint ALKIMISTA, jelen van ugyan, de nem tud megnyilvánulni, nem tud beáramlani, mert
ahhoz kellene a másik oldal is.

Lehet, hogy nem így van, és ez az egész, csak illúzió, viszont abban megerősít ez a gondolatsor,
hogy nincs mire várni.
Nincs másik fél, aki majd segíteni fog.
Hajamnál fogva saját magamat kell kirántanom ebből a helyzetből és ennek ellenére beengedni az ALKIMISTA RÉSZEMET, nem törődve azzal, hogy hogyan fogom leföldelni.

Bátorság és erő.
Jöjjön, aminek jönnie kell, a lényeg már úgyis megérkezett.

Androgünitás - amikor az árnyék is megjelenik

Nem akartam írni Conchitáról. Tényleg nem. De ma olyan szinten érzékeltem vetített képét az asztrál térben, hogy mégis muszáj. Helyre kell rakni, magamban is, mert először majdnem megijedtem. :)
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy "ki" rakta oda, vagy milyen erők erősítették fel ilyen intenzitásúvá, a végére úgyis érteni fogod, hogy ez, jelen esetben, tök mindegy.

Kezdjük az elején.

Hosszabb idő óta megyek az ösvényen, ami sok-sok kanyarral, de mégis oda vezetett, hogy hálával és szeretettel elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok és megengedjem, hogy mindenféle sorompó, vizsga és feltétel nélkül beáramoljon ide MINDEN RÉSZEM.

A dicső és a dicstelen múlt, a fehér, az arany és a fekete-szürke árnyalatok is. Minden egyszerre, mert ez vagyok, így vagyok teljes.

Az út itt-ott leágazott, finom falatok és isteni tapasztalatok vártak rám, de mennem kellett tovább. Valahogyan a "nem beragadni", vagy inkább a "tovább, tovább" érzése az elején is itt volt, ahogy most is itt van.

Sokan járunk ezen az úton, mondhatni egyre inkább tömegesen. Ki tudatosan, ki öntudatlanul is követve a hívó szót, a vezetést, belső megérzéseit. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy egyre több írás, gondolat és vita jelenik meg az olyan nagyon vágyott "másik" felünk kereséséről. "Spiri körökben" majdhogynem első számú téma lett a "tökéletes társ, az ikerláng kapcsolat" bevonzása, megtalálása, behívása és hasonló témájú cikkek, előadások, kurzusok. Ezekben nem kevés mágia is felüti a fejét, ami szintén az alább leírtakat erősíti, de ezt most hagyjuk. (Amit én kaptam mint módszert annak idején, elolvashatod itt, ha érdekel.)

Néhányan - valószínűleg egyre többen - elértük a kritikus pontot és tömeget, ami a párkapcsolatok hatalom-függőség tengelyen elért és begyöpösödött egyensúlyát kilendítette, és már éljük - ha nem is mindig és folyamatosan, de viszonylag sűrűn merítkezve - a teljességet a másik felünkkel. És itt elsősorban nem a fizikai kapcsolódásokra gondolok, hanem arra, amikor ott belül, benned megjelenik egyszerre két erő (masculin és feminin) s a kozmikus erőkbe ágyazódva, a legerősebb nászban összefonódva táplál téged, az EMBERT.
Ez a Teljesség.

Ez a folyamat hatalmas erőket szabadít fel először az egyénben, majd körülötte a térben is. Úgy látszik, ez már olyan szintekre jutott, hogy az egyensúly érdekében a térben meg kellett jelennie az ellenerőnek, az árnyéknak is. Torz formában ugyan - és ez itt nem elítélés, vagy megkülönböztetés, csak a szellemi tartalomhoz képest egy jelző - de megjelent. Mert hát mi más lehetne egy női ruhában lévő (valamennyire) férfi szakállal, mint paródiája, árnyéka annak az androgün folyamatnak, ami a másik oldalon óriási lendülettel halad előre egyre több emberben.

És azt is látnunk kell, hogy ez Európát érinti elsősorban. A folyamat itt haladt ennyire előre, hogy a felszabadult és kioldódott energiák és azok hirtelen hiánya létrehozta ezt az újabb illúziót, vetített képet ide nekünk, ami a tömegmédia segítségével most éppen lebeg a tömegek feje felett.

Tulajdonképpen ünnepelnünk kellene, mert ez egy olyan jel, amit megértve kicsit fellélegezhetsz, hogy a változás elkezdődött és tart és óriási energiákat szabadít fel, bár még láthatalanul, de mégis előre vetítve a valamikori jövő társadalmát, ahol TELJESSÉGÜKBEN ÉLŐ FÖLDI NŐK ÉS FÉRFIAK EGYÜTT TEREMTENEK ÖRÖMBEN, SZERETETBEN ÉS EGYSÉGBEN.

(Javíthatatlan szentimentális vagyok, mondja itt valaki, de azért neki is tetszik az üzenet, átmegy ez így is, még ha van is benne némi makyo. Akkor most már jöhet a kávé nekünk .... és valaki másnak még egy szivar :)

"Vedd észre, hogy mindez csak energia, ami egy olyan fókuszpontra mutat az időben és térben, ami fontos és lényeges változások anyaméhe lesz innentől. Innen, a saját idővonaladról nézve lassú a folyamat, de távolabbról, több száz év távlatában jelentős. Ezt majd egyszer látni fogod, addig pedig ünnepelj, ünnepeld magad magadban."

Minden energia - visszatérés

Minden azon múlik, hogy mennyi energiát - fényt - vagy képes megmozgatni magadban, átmozgatni magadon.

Semmi sem olyan fontos mint ez.

Sok-sok tényező lassíthatja ezt a folyamatot.

A hitrendszereid, a gondolataid, és leginkább az, hogy megengeded, hogy a külvilág gondolatai benned ide-oda áramoljanak anélkül, hogy figyelnél.

Hogy nem tudod megkülönböztetni, hogy mi érkezik belülről és mi kívülről.

Hogy mi tartozik hozzád, és mi az, amit mások adtak rád, gondoltatnak veled.

Az érzelmeid, a sérelmeid, a múlton való rágódásaid, ezek mind hátráltatnak.

Kimozdítanak abból az egységből, ami pedig születési jogod.

Semmi sem fontosabb a megtisztulásnál.

Nincs olyan gondolattal átitatott érzés, vagy érzéssel átitatott gondolat, ami ezt megelőzhetné, ami ennél fontosabb lenne.

A nemzeti hovatartozásod sem fontosabb ennél, nem fontosabb annál, hogy mindent, mindenkit, bárkit el tudj fogadni annak, ami, ítéletalkotás, jobbítási szándék és bármilyen - jó vagy rossz - vélemény nélkül.

Minden, ami van, megelőzi azt, ami még nincs.

Ez az alap, ennek az elfogadása, ha úgy tetszik, elfogulatlan leltár készítése az alap.

Az építkezés csak innen indulhat, és az üzemanyag Te magad vagy. 

Az építőanyag és a mester, a mozgató is. 

Mit gondolsz, milyen világot építesz, ha a mostaniban csak egyetlen apró pöttyöt nem tudsz elfogadni annak, ami? Ha kritizálsz, mégha csak keveset is, de vajon mi nőne ki a kritikából, vagy bármely negatív véleményből, gondolatból, ha megkapnád valódi teremtőerődet?

Nézz körül. 

Aki megérett rá, megkapja az erőt, de jaj annak, aki visszaél vele.

Mert minden visszacsapódik és nincs kivétel.

Jól jegyezd meg, elfogadás, tisztaság, erő.

Az elvek, a szolgálat, a cél megjön mindezek után. Magától.

A mágnesesség, a fényed ereje behozza majd.

Addig tisztulás, erősítés és összpontosítás.

Ez van.

Májusi ölelés

Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)

:)

A karjaimban tartom magunkat,

a dualitás csak látszat,

illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,

színpad és játék,

közös sors.

Angyalok vagyunk

egy széthasított világban.

Üzenetek érkeznek

Hihetetlen, hogy milyen erővel tör előre a megoldás.
Olvasom, látom, hallom, hogy merre, hogy mit kell csinálni.
Valami kibomlott, vagy inkább beérkezett.

A nemzet fájdalomtestét "kell" gyógyítani.
Nincs szétszakadva, én nem ezt érzem. Össze van kaszabolva, de ÉL.
Él és élni akar.

Egyre többe érkezünk be abba az Énünkbe, amely már önmagán keresztül,
csak azzal, hogy VAN, gyógyít.

Mégis tovább kell mennem, tovább kell lépnem, ez már nem elég.

Újra és újra kapok szimbólumokat és helyeket. Hogy hova kell mennem és mit kell cselekednem.
Hiába az ellenállás, a hitetlenkedés.
CSALÁDOM KÉR ERRE ÉS ÉN MEGTESZEM. EZ ALKÍMIA.

Nem vagyok különösebben otthon a történelemben. Mindig idegesített, hogy nem tudom tökéletesen. És valahogy nem értettem, soha nem értettem a magyarázatokat, az elméleteket, hogy valaki mit, miért és hogyan csinált innen nézve. Már akkor jelzett az igazságérzékelőm? Nem tudom. Talán.
Most rájöttem, hogy ez sem véletlen.

Képes vagyok "elfelejteni" mindent. Tényleg mindent.
Kondícionálás nélkül belenézni egy eseménybe, beleérezni a szereplőkbe, látni az eredetét és a kimenetelt.
És már nem félek, nem félek "szentségtörő" dolgokat érzékelni és kimondani.

Sok-sok esemény egymás rétegein fekszik, mégis vannak gyújtópontok, melyek népmesei/mondai jelleggel meghatározzák a nemzet gondolatvilágát.

Mindent át kell vizsgálnunk, mert minden történelmi ténynek nevezett magyarázat lehet hibás. Van egy ellenerő, egy önmagát mindenáron legitimálni akaró erő, mely azt, ami valódi és mély, elfedi az eredeti árnyékával, önnönmagával.
Ez az ellenerő volt az, ami befurakodott és megmérgezte legelőször az egységet és az egyetértést.


Itt az idő, hogy AZ, AKI VAGYOK megismerje ősei történetét és MEGTEGYE AZOKAT AZ ALKÍMIAI CSELEKEDETEKET, MELYÉRT ITT VAGYOK.

2014. 04. 09.

Belső mérleg

Érezni és érzékelni, tudni és érteni, hogy a benned lévő erők és erőtlenségek honnan jönnek és mivé tesznek.
Egy összedőlt világ romjain állva látni önmagad torz tükörképét.

A gúnyát, melyet mások adtak rád, már levetetted.

De vajon el bírod-e viselni annak látványát, amit Te tettél önmagaddal?
Tudatosan, vagy tudatlanul, de aktívan. Vagy épp a lustaság, a passzivitásod következményeként.

Világrengető érzés és tudás.
Hogy tele vagy olyan szokásokkal, működési módokkal (még mindig), melyek nem közelebb, de távolabb visznek attól, AKI VAGY.

Meg tudod-e fordítani, ki tudsz-e lépni végleg ezekből?
Tudsz-e teljesen új lapot nyitni önmagadnak, ártatlanul hinni magadban újra és ismét, mindenféle külső segítség, támogatás vagy erősítés nélkül?

Felelősséget vállalni önmagamért. Minden tettemért és nem-tettemért.
Tudni, hogy minden belőlem következik.
Letenni a múltat, visszaadni az ősöknek, ami nem tartozik hozzám és büszkén átvenni, ami már az én feladatom.

Megállni előtted és a szemedbe nézni.
Fájdalommal, mégis tisztán, tudva, hogy nem vagyok bűntelen és soha nem is voltam.
Az ártatlanság és tisztaság minősége attól szép, hogy tudjuk, itt lenn az anyagban kivételesen van csak jelen.

Akkor vagyok önmagam, amikor merítkezem. Túlterjedve a fizikai dimenzión, jelen vagyok egy nagyobb és időtlen térben, a végtelen szeretetben.

A kegyelem tengerében fürösztesz minden nap.
Minden nap újra és újra, minél inkább vádolom magam, annál gyöngédebb vagy hozzám.
Ahol megkérdőjelezem magam, máris beáramlasz.

Vajon mivel érdemeltem ezt ki, hogy ennyire szeretnek?

Nem tudom, csak hálát és szerelmet érzek és tudom, hogy meg kell bocsátanom magamnak.
Mindent és hiánytalanul.

Az alászállás befejeződött, innentől felfelé visz az út.
Önmagam pokla megmutatta legmélyebb bugyrait.
És még itt sem, még most sem vagyok egyedül, mert aki engem a legjobban szeret, velem van.

Hála, hála, béke.

A Szerelem gyermekei vagyunk.

Amikor mástól is hallod, amit érzel ... felemelő. Köszönöm.

Szolgálni

Végtelenül sötét és nyomasztó helyeken jártam.
Bejártam az örökségemet.
A fájdalmakat, a téves válaszokat az élet egyszerű, mégis szigorú kérdéseire.
Találkoztam a családomból kirekesztett, kitagadott lélekrészekkel.

A fiatal lány, a szerelmes fiatal lány ki lett taszítva.
A túlélés ösztöne erősebb volt. És ez így normális, az élet mindenekelőtt.
A fájdalom, mely ezzel járt, mely anyámat kínozta élete végéig, s melyről nem vett tudomást, mert csak haragot és gyűlöletet érzett, bennem született újjá.

Nekem rendezte ide a sorsom a színpadot a szereplőkkel együtt, hogy ezt a kitagadott részt, ezt a meg nem élt vágyat és szerelmet magamhoz vegyem, önmagamba emeljem.

A játszma szereplőit és a dráma feszültségét a félelem adta. A félelem és a függőség.

(Rájöttem, hogy a félelem mindig kétirányú. Aki megfélemlít, az fél leginkább. Fél attól, hogy fegyvertelen, meztelen marad, hogy valamit elveszít, ezért inkább nagyobbnak, félelmetesebbnek és szigorúbbnak mutatja önmagát. Pedig csak egy félelmekkel teli kisgyerek él benne, akinek nincs más eszköze, csak a nyers erő, mert már gyermekkorában mindent elvettek tőle, ami a szépség, a szeretet, az önmagába vetett feltétlen bizalom irányába lökte volna.)

Ez a kitagadott lélekrész egy egész család tragédiájaként lebegett felettem és tudom, hogy megváltottam.
Megváltottam felmenőimet a szégyentől, a bűntudattól, a fájdalomtól és a bűnöktől.
Tudom, nagy szavak, de én érzem és érzékelem. Ezt kellett tennem, ez a feladat rám várt.

Nagyon kemény volt, beleestem újra a "fényből" a drámába, egy örökölt drámába, de már más szemmel és másképpen érzékelve tudtam mindezt megélni és ezáltal megérteni.

Most újra itt vagyok, "régi fényem újra felragyog", most még bölcsebben és tudatosabban élem azt, AKI VAGYOK.

Nem hibáztatok senkit, mert nincsenek hibásak.
A még alvók számára élethosszig tartó dráma van és nincs elengedés, nincs megbocsátás.

Ha csak ezt, ezt az egyetlen dolgot át tudom adni a jövőben minél több embernek, hogy tudatosan nézze önmagát, saját drámáit, aztán a családja örökségét, felvállalva mindezekért a felelősséget és ezáltal tudatosan választani a változást, már tettem valamit.
Tudom, csekélység, de megteszem, amit tudok.

Mostantól szolgálni, ez a parancs. Nem külső, belső.
Belső parancs szólít vissza újra és újra, s amikor ÖNMAGAMMAL IDŐZÖK AZ IDŐTLENSÉGBEN, ÉRZÉKELEM A FELADAT SÚLYÁT ÉS SZÉPSÉGÉT.
ITT VAGYOK, ÉLEK, LÉTEZEM, SZERETEK ÉS SZERETVE VAGYOK.
Kell ennél több?

Minden kerek :)

Zenés üzenet magamnak magunktól

Robbie Williams tolmácsolásában ...

vajon ki ihlette :)

Az a gyanúm, hogy innentől átadni azt, ami történik, szavakkal szinte lehetetlen.

Eddig is az volt, de már az utolsó bejegyzésem is sokaknál kiverte a biztosítékot.

Mostantól mesterlét ... ami szavakba nem önthető tartalmat jelent.

Eddig is a határon sétáltam írásaimmal, mostantól belezuhanva a nálam nagyobb-ba,

már nem hiszem, hogy mindez személyes találkozás nélkül is átadható.

Mindenkinek boldog és nagyon-nagyon beteljesítő 2014-es évet kívánok, egyelőre

ez a felület búcsúzik, meglátjuk, hogy mi lesz a sorsa a továbbiakban.

MI továbblépünk!

De soha ne feledd, amit az alábbi - egyik kedvenc - nóta is áraszt magából:

OLYAN MESSZIRE JUTOTTUNK, HOGY INNEN MÁR CSAK ELŐRE VAN!

Áldás, béke, öröm és szeretet járja át világodat!

ChristOphErin

ÉS AKKOR VÉGRE TÉNYLEG JÖHET A TÁNC!

Tudod, vannak szakaszok az ÉLET-ben,
átforduláskor,
amikor minden még ÉLŐ darabkát újra vissza kell hívni,
hogy az
új LÉNY megszülethessen.
Neked magyarázzam?!
:)